2006. december 19-i jegyzőkönyv

4. sz melléklete

A magyar fél álláspontja

a hágai Nemzetközi Bíróság Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ügyében hozott ítélet végrehajtási módozatainak kialakítása során alkalmazandó európai jogi normák azonosításáról, többek között a tervezett műszaki lépések és a Víz Keretirányelv végrehajtásából fakadó feladatok összehangolásáról

1. Bevezetés

A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság kormányküldöttségeinek a hágai Nemzetközi Bíróság Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ügyében hozott ítélete végrehajtásával összefüggő, 2006. október 5-én Pozsonyban megtartott tárgyalásán a felek megállapodtak abban, hogy - egyebek mellett - tárgyalást folytatnak az Ítélet végrehajtási módozatainak kialakítása során alkalmazandó európai jogi normák azonosításáról, többek között a tervezett műszaki lépések és a Víz Keretirányelv végrehajtásából fakadó feladatok összehangolásáról.

A Jogi Szakértői Munkacsoport magyar tagozata ebben a tárgyban 2005. júniusában két tanulmányt adott át a szlovák tagozatnak¹, egyet az Európai Közösség környezetvédelmi jogának, egy továbbit pedig az Európai Közösség energetikai és közlekedési jogának alkalmazhatóságáról a bős-nagymarosi jogvita megoldásában. A Jogi Szakértői Munkacsoportban a felek megállapodtak abban, hogy a két tanulmányt átadják a másik két munkacsoport részére, hogy azokat munkájuk során felhasználják.

A magyar fél a fenti két tanulmányt olyan alapvető forrásmunkáknak tekinti, amelyek alkalmasak a közösségi jog szerepének bemutatására a bős-nagymarosi jogvita rendezésében, ezért a jelen álláspont kimunkálásakor a magyar fél jelentős mértékben támaszkodott azokra. A jelen dokumentumban a magyar fél arra törekszik, hogy a fent említett két tanulmányban megfogalmazott általános megközelítésből minél inkább a konkrétum felé közelítsen.

2. A releváns közösségi környezetvédelmi jogszabályok és alkalmazásuk

A környezet védelme az Európai Közösség alapvető célkitűzései közé tartozik. Az EK Szerződés 2. cikke szerint a „Közösség feladata, hogy […] előmozdítsa […] a környezet magas szintű védelmét és javítását […]”. A környezetügy kiemelt jelentőségét jelzi az EK Szerződés 6. cikke által megfogalmazott ún. integrációs elv, amely szerint a környezetvédelmi követelményeket valamennyi közösségi politika részévé kell tenni. Az integrációs elv megjelenik az alacsonyabb szintű közösségi jogszabályokban is (ld. pl. a Víz Keretirányelv preambulumának (16) pontját), egyértelmű preferenciát állítva a versengő politikák között a környezetvédelem javára.

A közösségi környezetvédelmi jogszabályokon belül a bős-nagymarosi beruházás megvalósítását elsősorban a horizontális, a vízvédelmi és a természetvédelmi jogszabályok érintik. Ezen felül a vízenergia-hasznosítás - mint potenciális megújuló energiaforrás - környezeti értékelésére közvetett hatással vannak az éghajlatvédelmi acquis egyes szabályai.

Horizontális szabályozás:

• az emberi tevékenység környezetre gyakorolt várható hatásainak előzetes felmérésére vonatkozó szabályok, így a környezeti hatásvizsgálatról szóló 85/337/EGK irányelv és a stratégiai hatásvizsgálatról szóló 2001/42/EK irányelv;

• a társadalmi részvétel szabályozása a környezeti ügyekben, így a környezeti adatokhoz való hozzáférés biztosításról szóló 2003/87/EK irányelv, valamint az egyes – közösségi jogszabályon alapuló – tervek és programokkal kapcsolatos döntéshozatalban való részvételről szóló 2003/35/EK irányelv;

• a környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK irányelv.

Víz-védelem:

• a közösségi vízügyi politika kereteiről szóló 2000/60/EK irányelv;

• az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló 98/83/EK irányelv;

• a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezése elleni védelméről szóló 91/676/EGK irányelv;

• a települési szennyvíz elvezetéséről és kezeléséről szóló 91/271/EGK irányelv;

• a fürdővizek minőségéről szóló 2006/7/EK irányelv

• a felszín alatti vizekról szóló irányelv, amelyet a Tanács és Parlament már elfogadott, annak szövege ismert, de formálisan várhatóan 2007 első negyedévében jelenik meg.

Természetvédelem: a bős-nagymarosi beruházás szempontjából a területalapú közösségi természetvédelem keretét adó Natura 2000 hálózatot létrehozó két jogszabály releváns, melyek:

• a vadon élő madarak védelméről szóló 79/409/EGK irányelv;

• a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43/EGK irányelv.

Éghajlatvédelem: a vízenergia-hasznosítás közösségi környezeti megítéléséhez ad támpontot a kiotói projekt mechanizmusok és a 2003/87/EK irányelv által létrehozott európai CO₂ kibocsátási egységkereskedelmi rendszer kapcsolatát megteremtő 2004/101/EK irányelv.

A Közösség másodlagos joga mellett feltétlenül meg kell emlékezni arról, hogy a tagállamok közösségi jogként kötelesek alkalmazni a Közösség által jóváhagyott nemzetközi szerződéseket is. Mint azt az Európai Bíróság a Bizottság v. Írország ügyben (C-459/03) hozott 2006 május 30-i ítéletében² megerősítette, hogy az Európai Közösség által jóváhagyott nemzetközi szerződések „az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében... a közösségi jogrend szerves részét képezik. Ennek megfelelően számításba kell venni - többek között - a következő egyezményeket is:

• Biológiai sokféleség egyezmény (Rio de Janeiro, 1992)

• Egyezmény a vándorló, vadon élő állatfajok védelméről (Bonn, 1979)

• Egyezmény a Duna védelmére és fenntartható használatára irányuló együttműködésről (Szófia, 1994)

• Egyezmény a határokat alkotó vagy metsző nemzetközi vízfolyások és tavak védelméről és fenntartható használatáról (Helsinki 1992).

3. A Víz Keretirányelv végrehajtásából adódó feladatok összehangolása

A Víz Keretirányelv (VKI) a jogvita megoldásának központi jelentőségű közösségi jogszabálya, ugyanis a jogvita megoldásának alapelveit a keretirányelv által megjelölt környezeti célkitűzésekre tekintettel kell meghatározni, miközben a figyelembe vehető műszaki változatok paramétereinek meg kell felelniük a keretirányelv által kijelölt környezeti paramétereknek, ugyanakkor a végleges megoldásnak illeszkednie kell a szlovák szakértőkkel együttműködve készítendő vízgyűjtő-gazdálkodási tervekhez.

A közösségi vízügyi politika központi törekvése a vizek minőségének védelme, illetve javítása. Ennek érdekében meg kell akadályozni a vizek állapotának (további) romlását; elő kell segíteni a vizek fenntartható, kiegyensúlyozott és méltányos hasznosítását, valamint védeni kell a vízi ökoszisztémákat és az ezektől közvetlenül függő szárazföldi és nedves élőhelyeket [VKI Preambulum (19), (26) és (23) pontjai, 1. cikk (a)-(b) pontjai]. Ennek megfelelően a Víz Keretirányelv a felszíni és felszín alatti víztestekre, valamint a víztestekkel összefüggésben lévő területekre környezeti célkitűzések meghatározását írja elő. Ez – alapesetben – a felszíni és a felszín alatti vizek esetében a legalább „jó állapot” elérését jelenti, védett területek kapcsán pedig a kapcsolódó védelmi célok párhuzamos és integrált megvalósítását.

3. 1.  A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés fő feladatai, lehetséges módszerei és határidői

A Víz Keretirányelv első lépéseként a vízgyűjtő kerületek jellemzése és ezen belül a jelentősen (erősen) módosított³ illetve a mesterséges víztestek ideiglenes kijelölése 2004-ben már megtörtént⁴. E szerint a Duna fő medrét Dunacsún és Szap között „jelentősen (erősen) módosított víztestnek”, a Szigetközt valamint a Duna Szap és az Ipoly-torkolat közötti szakaszát „valószínűleg jelentősen (erősen) módosított víztestnek” minősítették. A Duna Ipoly-torkolat alatti teljes magyarországi szakasza „természetes (nem jelentősen (erősen) módosított) víztest” minősítést kapott.

A tagállamoknak ezt követően kell megvizsgálniuk, hogy megfelelő intézkedésekkel a jó állapot elérhető-e, valamint hogy a fennálló megoldásnak létezik-e műszakilag és gazdaságilag megvalósítható, környezetileg kedvezőbb alternatívája. Ez a menetrend a gyakorlatban az jelenti, hogy a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság külön-külön, vagy együttesen a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés folyamatába illesztve meg kell vizsgálja a jó állapot eléréséhez szükséges intézkedéseket abból a szempontból is, hogy a jelentősen (erősen) módosított víztestként való kijelölés konjunktív feltételei fennállnak-e⁵?

Amennyiben ezek a feltételek a konkrét víztest esetében igaznak bizonyulnak, a víztestet jelentősen (erősen) módosítottnak, ellenkező esetben természetes állapotúnak kell tekinteni. Mindkét esetben el kell készíteni azon beavatkozások rendszerét, amelyek eredményeképp elérhető a jó ökológiai állapot vagy (jelentősen (erősen) módosított víztest esetén) a jó ökológiai potenciál.

A Duna érintett szakaszain a konkrét beavatkozásokat csak a környezeti célkitűzések megállapítása után lehet meghatározni. A beavatkozások esetében meg kell teremteni a már fennálló és üzemelő létesítményekhez kapcsolódó valamennyi használat, így az energiatermelés, a hajózás és az árvízvédelem, továbbá a műtárgyak illetve azok üzemeltetésének környezeti kompatibilitását, figyelemmel az EK Szerződés 6. cikke által megfogalmazott integrációs elvre, amely szerint a környezetvédelmi követelményeket valamennyi közösségi politika részévé kell tenni.

A magyar fél álláspontja az, hogy a Duna közös szakaszain, kiváltképp a Duna Pozsony-Szap szakaszán a beavatkozások lehetséges változatainak értékelését komplex stratégia hatásvizsgálat (SEA) keretén belül tudnák a felek a leghatékonyabban és legszakszerűbben értékelni. Figyelembe véve az Európai Közösség előírásait, mindenek előtt a Víz Keretirányelv kötelező tervezési logikáját, a magyar fél a hatásvizsgálatot az alábbi tartalommal és logikai sorrendben javasolja elvégezni⁶:

1. A referenciaállapot elemzése

Az EU Víz Keretirányelv végrehajtásához a referenciaállapot részletes ismertetése szükséges. A hatásvizsgálatban a folyamatokat és a megvalósítandó célállapotokat adatokkal, referenciahelyeken végzett mérésekkel, időszaki térképekkel stb. kell alátámasztani.

2. A visszafordíthatatlan változások elemzése

Nincs általános egyetértés abban, hogy a folyó helyreállítások során mi számít visszafordíthatónak. Nyilvánvaló, hogy az emberi beavatkozások visszafordíthatósága egy bizonyos tervezési horizonton belül, esetleg egy 50-150 éves időszakon belül értelmezendő.

3. A jelenlegi helyzet hiányosságai

A referenciaállapottól való eltérés ismertetése.

4. Víz- és földhasználati kötelezettségek általi korlátozások

A helyreállítással konfliktusban lévő víz- és földhasznosításokat az EU Víz Keretirányelv „jelentősen (erősen) módosított víztestekre” vonatkozó eljárása szerint kell kezelni. Ez többek között azt jelenti, hogy gazdasági elemzésekkel kell bizonyítani, hogy a természetes (nem jelentősen (erősen) módosított) víztestre alkalmazandó környezeti, vízminőségi célok megvalósítása ésszerűtlenül magas költséggel járna, vagy hogy a helyreállítási intézkedések káros hatással lennének a környezetre. A korlátozások vizsgálata során figyelemmel kell lenni a madárvédelmi és élőhelyvédelmi irányelvek által bevezetett beavatkozási tilalmakra is.

5. A környezeti célkitűzések felvázolása

A környezeti célok a fenti négy tényező, a referenciaállapot, a jelenlegi (ökológiai) helyzet, a visszafordíthatatlan változások, valamint a jelenlegi és jövőbeli emberi hasznosítások elemzésének eredményeként vázolhatók föl. A meghatározandó célkitűzéseknek az EU Víz Keretirányelvben megállapított célkitűzésekkel, azaz a 2015-ig elérendő „jó ökológiai állapot”-tal vagy a „jó ökológiai potenciál”-lal összeegyeztethetőeknek kell lenniük és teljesíteniük kell azt a követelményt is, hogy a védett területekre vonatkozó minden szabványnak és célkitűzésnek megfeleljenek. (VKI 4 cikk (1) c pont)

6. A megvalósítható helyreállítási változatok felvázolása és vizsgálata

Több változatot kell megvizsgálni, annak megfelelően, ahogy arról a felek megegyeznek. Minden változatnál meg kell vizsgálni, hogy műszakilag megvalósítható-e, milyen hatással van a környezetre, illetve melyek a megvalósítás gazdasági következményei.

7. Az egyes változatok értékelése a fentiekben meghatározott célkitűzések alapján

Minden egyes változatot az 5. pontban meghatározott környezeti célkitűzéssel összefüggésben kell értékelni.

8. Ajánlás a megoldási javaslatra

A végleges értékelést számos szempont figyelembe vételével szükséges elvégezni, amely alapján megoldási javaslatot is célszerű készíteni.

A stratégiai hatásvizsgálatok időbeni tervezésekor figyelemmel kell lenni a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés kötelezően betartandó határidőire, amelyek - röviden összefoglalva - a következők:

2006. december 22.: A vizek és a védett területek állapotának értékelését biztosító új monitoring program megindítása (VKI 8. cikk); konzultáció megkezdése a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek elkészítésének időbeosztásáról, munkaprogramjáról, a végrehajtás tervezett módszeréről és a társadalomnak a tervezési folyamatban való részvételének lehetséges módjáról (VKI 14. cikk (a) pont). Ez az előírás a bős-nagymarosi projekt által érintett Duna-víztestekre is természetszerűleg vonatkozik. Ennek metodikájára a magyar fél a fent ismertetett javaslatot tette. A tervezés programját úgy kell kialakítani, hogy a vizsgálat eredményei határidőre beépíthetők legyenek a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési egységek rendszerébe.

2007. december 22.: Konzultáció a vízgyűjtőre vonatkozóan feltárt jelentős vízgazdálkodási problémákról (VKI 14. cikk (b) pont). Ezt a feladatot a fent említett stratégiai hatásvizsgálaton belül lehet a legszakszerűbben végrehajtani a bős-nagymarosi projekt által érintett víztestekre vonatkozóan.

2008. december 22.: Konzultáció a vízgyűjtő-gazdálkodási terv tervezetéről (VKI 14. cikk (c) pont). Ez a végső határideje a fent említett stratégiai hatásvizsgálat lezárásának, illetve a bős-nagymarosi projekt által érintett Duna szakaszokon a VKI előírásainak megfelelő intézkedési programok beépítésének a nemzeti és a Duna-vízgyűjtő szintű vízgyűjtő-gazdálkodási tervekbe. A konzultációra fél évet kell biztosítani és utána fél év alatt kell a terveket kijavítani, illetve továbbfejleszteni annak érdekében, hogy azok 2009. december 22-ig jóváhagyhatók legyenek.

2009. december 22.: A vízgyűjtő-gazdálkodási terv jóváhagyása (VKI 13., 11. cikk). A vízgyűjtő-gazdálkodási tervnek, amely az egyes vízgyűjtő kerületre vonatkozó cselekvés központi dokumentuma és - egyebek mellett - tartalmazza a vizek jó állapotba hozásához, illetve a jó állapot megőrzéséhez tervezett intézkedési programot, ami mindazon jogszabályi, egyedi hatósági intézkedések, konkrét végrehajtási lépések együttes megjelölésére szolgál, amelyek szükségesek a VKI szerint megállapított környezeti célkitűzések és az egyéb vonatkozó közösségi vízvédelmi és természetvédelmi jogszabályok egyidejű megvalósításához.

2012. december 22.: Az intézkedési programok hatályba lépése (VKI 11. cikk). Ez azt jelenti, hogy legkésőbb eddig a határidőig kell elkészíteni a kiviteli terveket az intézkedések megvalósításához. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervet a vonatkozó magyar rendelet szerint a Környezetvédelmi és Vízügyi miniszter hagyja jóvá. A jóváhagyás azt jelenti, hogy a tervben szereplő intézkedési programokat Magyarországnak Szlovákiával közösen, vagy nélküle 2015-ig végre kell hajtania.

2015. december 22.: A meghatározott környezeti célállapot teljesítése (VKI 4. cikk), ami más szavakkal azt jelenti, hogy legkésőbb eddig a határidőig kell befejezni a környezeti célkitűzések eléréséhez szükséges munkálatokat, szükség szerint építkezéseket.

A Víz Keretirányelv a határokkal osztott vízgyűjtőkkel kapcsolatos feladatok esetében szoros együttműködést ír elő az érintett tagállamok között. Mivel a VKI a környezeti célkitűzések megvalósítása nem pusztán bilaterális kérdés, hanem közösségi feladat (VKI Preambulum (14) pontja), a tagállamok hatékonyabb együttműködése érdekében az Európai Bizottság - a tagállamok kérésére - közreműködik a szükséges intézkedési programok kidolgozásában. Amennyiben a környezeti célkitűzések megállapítása kapcsán a felek nem tudnak megállapodni, mind Magyarország, mind Szlovákia a Bizottsághoz fordulhat kérdéseivel, illetve kapcsolódó javaslataival. A Bizottságnak hat hónapon belül válaszolnia kell a megkeresésre (VKI 12. cikk).

3. 2.  A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés a bős-nagymarosi vita által érintett Duna-szakaszokon

A VKI részletesen előírja azt, hogy mit jelent a vizek jó állapota. Azt, hogy mely jellemzőket és azok milyen határértékeit kell figyelembe venni, 2006. december 22-ig kell meghatározni. Ehhez fontosak lesznek a referencia értékek. A Duna komáromi szelvényét Szlovákia és Magyarország is interkalibrációs helyként jelentette be. A komáromi szelvény állapotát a két ország szakértői alkalmasnak ítélték a jó és a közepes állapot közötti határ jellemzésére. Megjegyzendő, hogy Magyarország a Szentendrei Duna-ágat is interkalibrációs helyként jelölte meg. (Az interkalibráció végrehajtására létrehozott szakértő csoport még nem hozott döntést a bejelentésekkel kapcsolatban.)

Nehezíti a tervezést az, hogy az érintett Duna-víztestekkel kapcsolatban a különböző gazdasági és szociális célok (árvízvédelem, hajózás, ökoturizmus, mezőgazdaság, rekreáció stb.) kielégítéséhez szükséges intézkedéseket is meg kell tervezni. Ezek megegyezhetnek az ökológiai célok kielégítéséhez tervezett intézkedésekkel, de azoktól független intézkedések megtervezésére is szükség lehet (pl. a Szap alatti Duna-szakaszon a hajóút biztosítása).

A tervezést nehezíti az is, hogy az érintett Duna-víztestek állapotára jelentős hatással voltak és vannak a Magyarország feletti teljes Duna vízgyűjtőn végzett beavatkozások, amelyek a felére csökkentették a Duna lebegtetett és görgetett hordalék szállítását és ezzel a meder mélyülését és a kisvízszintek csökkenését eredményezték.

3. 2. 1.  A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés a Dunacsún-Szap közötti Duna-szakaszon

A szigetközi Duna-szakasz nem megfelelő állapotát leginkább az okozza, hogy kevesebb víz kerül a Duna fő medrébe és mellékágaiba, mint amennyi a jó állapothoz kellene. Az optimális kompromisszumnak megfelelő vízhozam rezsim meghatározásához változatokat kell vizsgálni.

A különböző nagyságú vízhozam rezsimek esetén különböző beavatkozásokkal lehet a víztestnek a VKI-ban foglalt követelményeket teljesítő jó állapotát biztosítani. Ha egy adott vízhozam-rezsim esetén különböző beavatkozásokkal lehet biztosítani a VKI előírásainak megfelelő jó ökológiai állapotot, akkor költség-haszon vizsgálattal, valamint a környezetre gyakorolt hatás értékelésével kell kiválasztani az adott vízhozam-rezsim esetén alkalmazandó intézkedést. Egy ilyen elemzésre a legalkalmasabb a komplex stratégiai hatásvizsgálat (SEA). Környezeti hatásvizsgálatnak (EIA) csak azokat a változatokat kell alávetni, amelyek a stratégiai hatásvizsgálat nyomán arra alkalmasnak bizonyultak. Az elfogadhatóság kritériumait a VKI meghatározza.

Az érintett Duna szakaszon a VKI-ben előírt jó ökológiai állapot, illetve – a jelentősen (erősen) módosított jelleg fennmaradása esetén – jó ökológiai potenciál, a nagyobb vízhozamokból álló vízhozamrezsimek és a hozzájuk kapcsolódó vízimunkák (meanderezés, fenékszintemelés, duzzasztás stb.) kialakításával biztosítható.

Az érintett Duna-szakaszon helyre kell állítani, illetve biztosítani kell az árvízvédelmi rendszernek a magyarországi előírásoknak megfelelő védőképességét.

3. 2. 2. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés a Szap-Budapest közötti Duna-szakaszon

Ezen a szakaszon a szlovák fél új vízlépcső építését tartja jó megoldásnak a hajózóút biztosításához és az eredeti terv szerinti energiatermeléshez. Ezzel szemben a magyar fél álláspontja az, hogy a térségben tervezett második vízlépcső létesítése jogilag nem kötelező, környezeti károkat okoz, költségei meghaladják hasznait és az európai joggal is összeegyeztethetetlen (lásd a . fejezetet). Amennyiben Szlovákia kitart a második vízlépcső megépítése mellett, akkor azt a VKI szerint új beruházásnak kellene tekinteni. Ebben az esetben bizonyítani kell, hogy teljesülnek a VKI 4. cikkében megfogalmazott derogációs követelmények.

Megjegyzendő, hogy a második vízlépcső nélküli hajózóút fejlesztés is új beruházásnak minősülhet, ami maga után vonja azt, hogy erre az esetre is a fenti előírások érvényesek.

4. A természetvédelmi szabályozásból következő cselekvési kötelezettség

A közösségi természetvédelmi szabályozásnak kiemelkedő jelentősége van a Bős-Nagymarosi Vízlépcső beruházással kapcsolatos jogvita rendezésében, ugyanis a projekt-együttes az EU által védettnek tekintett Natura 2000 területek sokaságát érinti. A Natura 2000 területekkel kapcsolatban a közösségi jog egyrészről széleskörű cselekvési kötelezettséget, másrészről abszolút hatályú beavatkozási tilalmakat, korlátokat állapít meg.

A magyar fél a szakértői tárgyalások során átadta⁷ az érintett Duna szakaszra vonatkozó Natura 2000 területek, valamint a jelölő fajok és élőhelyek adatai.

Magyarország a Natura 2000 hálózat felmérése során a bős-nagymarosi beruházás által érintett területek igen széles köre kapcsán állapította meg a kijelölést megalapozó feltételek fennállását. Ennek megfelelően a Bizottság számára eljuttatott kijelölési lista tartalmazza többek között:

• a Duna teljes magyarországi szakaszát mint vízi élőhelyet;

• a Szigetközben, és a Duna Szap és Esztergom közötti szakasza mentén található számos szárazföldi élőhelyet;

• az Ipoly torkolati vidékét;

• a Szentendrei-sziget jelentős részét.

Aláhúzandó, hogy a fenti területek jelentős számban tartalmaznak kiemelt jelentőség élőhelyet, illetve kiemelt jelentőségű fajok élőhelyeit.

Az élőhelyvédelmi irányelv értelmében a tagországnak meg kell tenni azokat a szükséges intézkedéseket, melyek a közösségi jelentőségű természetes élőhelyek, illetve vadon élő növény- és állatfajok kedvező védelmi helyzetének fenntartását, illetve visszaállítását célozzák.

Igaz, hogy a Natura 2000 területek kijelölése a Duna elterelését követően történt meg, a közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek védelme a csatlakozás időpontjától, azaz 2004. május elsejétől mindkét országnak uniós kötelezettsége.

A Natura 2000 területek koherenciájának kárára történő beruházások folytatása, a közösségi természetvédelmi célkitűzésektől való eltérés kivételes derogációs lehetőség, ezért alkalmazásának feltételei tételesen meghatározottak⁸. A feltételek értelmezése során az Európai Bíróság esetjoga illetve a Bizottság által kiadott útmutatóknak⁹ megfelelően kell eljárni.

A Szigetköz egy része emellett országos jelentőségű védett természeti terület (Szigetközi Tájvédelmi Körzet), így nem csak európai uniós, de nemzeti szempontból is jelentős természetvédelmi értéket képvisel.

4. 1.  A Pannon Biogeográfiai Szeminárium tapasztalatai

A Pannon Biogeográfiai Szemináriumra 2005. szeptember 27-29. között került sor Sarródon. A szemináriumon Magyarország, Csehország és Szlovákia adott számot a pannon régió Natura 2000 területek kijelöléseiről. A Dunával, illetve a halfajokkal kapcsolatosan az alábbiak állapíthatók meg:

A halfajok esetében a szlovák kijelölést általánosságban hiányosnak értékelte az Európai Bizottság a szemináriumon, így - amennyiben a szlovák fél nem tudta megvédeni álláspontját - alapesetként IN MOD¹⁰ besorolást kaptak a halfajok.

A Bizottság nehezményezte a dunai területek kapcsán, hogy sok esetben a Dunának csak a magyarországi oldalát jelölték ki Natura 2000 területnek, a szlovák részt nem. Ez azért kérdőjelezhető meg, mivel a Duna medrét elsősorban halfajokra jelölte Magyarország. A szlovák félnek a teljesítéshez további területeket kell kijelölnie a Duna szakaszain. Ezzel kapcsolatban a magyar fél felhívja a figyelmet arra, hogy - addig a határidőig is, amit Szlovákia a Bizottság felé tett kötelezettségvállalásában jelzett a kijelölések pótlására - a Natura 2000 területeken megvalósuló vagy az azokra ható beruházások, tervek esetében lefolytatandó hatásvizsgálati eljárás Szlovákia számára is kötelező érvényű.

4. 2.  A Natura 2000 területeken megvalósuló vagy azokra ható beruházások, tervek esetében lefolytatandó hatásvizsgálati eljárás¹¹

Minden olyan terv vagy beruházás elfogadása, illetőleg engedélyezése előtt, amely valamely Natura 2000 területre és az ott megtalálható élővilágra akár önmagában, akár más terv vagy beruházás részeként várhatóan jelentős hatással lehet, a terv kidolgozójának, illetőleg a beruházást engedélyező hatóságnak vizsgálnia kell a tervnek vagy a beruházásnak a Natura 2000 területen előforduló, a terület jelölésének alapjául szolgáló fajokra és élőhelytípusokra gyakorolt hatását.

A konkrét ügyben a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos bármilyen megvalósítási tanulmány, terv és az esetlegesen később realizálódó beruházás hatásait a Natura 2000 területekre minden esetben vizsgálni kell. Ismét hangsúlyozandó, hogy - a terület jellegére való tekintettel - nem lehet vita tárgya, hogy a határmenti területeken a magyarországi Duna-szakaszra kijelölt Natura 2000 terület egy víztestet képez a Duna szlovákiai térfelével, ezért a vizsgálatot Szlovákiának is kötelező érvénnyel le kell folytatnia, akkor is, ha nem jelölte ki az adott Natura 2000 terület a saját oldalán.

A bős-nagymarosi jogvitát rendező kormányközi megállapodás csak olyan új műszaki létesítmények, műtárgyak megvalósítását írhatja elő, amelyek megépítése és üzemeltetése nem eredményezi a kijelölt Natura 2000 területek károsodását vagy jelentős zavarását, vagy – amennyiben e területek kijelölésének alapjául szolgáló faj vagy élőhelytípus természetvédelmi helyzetére káros hatással lehet – az alábbi feltételek együttesen teljesülnek:

• a tevékenység közérdeket szolgál,

• más kielégítő megoldást kerestek, de az nem található,

• a területre irányuló káros hatást a minimumra kell csökkenteni,

• az érintett fajok/élőhelytípusok megőrzésére a károsító hatással arányos kárpótló intézkedést kell tenni (élőhelyek helyreállításával, létesítésével),

• kiemelt jelentőségű faj vagy élőhelytípus esetén csak a környezet védelme, a közegészségügy, a köz biztonsága érdekében, illetve a Bizottsággal történt konzultációt követően engedélyezhető a terv vagy beruházás.

4. 3.  A közösségi jelentőségű fajok védelmére irányuló további előírások

A terveknek és beruházásoknak a Natura 2000 hálózat koherenciájára, különösen az élőhelyvédelmi irányelv I. mellékletén szereplő közösségi jelentőségű élőhelytípusok és a II. mellékletén szereplő közösségi jelentőségű fajok természetvédelmi helyzetére történő hatások vizsgálatán túlmenően a tagállamoknak az idézett irányelv IV. a) mellékletében szereplő további közösségi jelentőségű állatfajok esetében – függetlenül attól, hogy Natura 2000 területen vagy azon kívül találhatók-e – további kötelezettségei vannak. Az irányelv 12. cikk (1) bekezdése szerint:

„A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a IV. melléklet a) pontjában felsorolt állatfajok természetes elterjedési területükön való szigorú védelmének érdekében, megtiltva az alábbiakat:

(…)

d) szaporodási, költő- vagy pihenőhelyek károsítása vagy elpusztítása.”

5. A közlekedésfejlesztés és az energiatermelés és előírásai az Európai Unióban

A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megépítését, üzemeltetését a közösségi jog több területe érinti potenciálisan. A környezetvédelem és természetvédelem mellett kiemelendőek még a közös közlekedéspolitikára, valamint az energiapolitikára vonatkozó közösségi jogszabályok.

5. 1.  A folyami közlekedéssel kapcsolatos európai közösségi jog szerepe a bős-nagymaros vita rendezésében

A Mosel-Rajna és a Rajna-Majna-Duna belvízi hajózási útvonal a 2004. április 29-i 884/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat¹² III. mellékletében szereplő harminc kiemelt fontosságú, európai érdekű projekt egyike.

Uniós célkitűzés a Rajna-Majna-Duna víziút hajózhatóságának javítása, ami lehetővé teszi a teherforgalomnak az egyre zsúfoltabb közutakról a vízi útvonalakra való átirányítását.

A belvízi hajózási útvonal fejlesztése elsősorban a tagállamok felelőssége, ezért az Európai Bizottság - nem rendelkezvén konkrét információval az alternatív programokról, illetve egyedi intézkedésekről - az intézkedések tervezését és végrehajtását, figyelemmel a tagállamok egymás közötti egyeztetési kötelezettségére, a tagállamokra bízza. A közösségi jogból tehát nem következik konkrét infrastruktúra-fejlesztési kötelezettség az egyes tagállamok számára, ugyanakkor az EK Szerződés 6. cikkében megfogalmazott integrációs elv értelmében a környezetvédelmi szempontok figyelembe vétele a hajózási útvonalak fejlesztése esetében is kötelező érvényű.

A Duna - bele értve a bős-nagymarosi jogvita által érintett szakaszt is - hajózhatóságának javítására irányuló projekt megalapozására - a VITUKI Kht. által vezetett konzorcium kivitelezésében - tanulmány készül, amelynek várható befejezése 2007.

A jelzett és a Közösség ún. NAIADES programjában¹³ megfogalmazott célok elérésének előfeltételeként, környezeti hatásvizsgálatra van szükség, összhangban 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel¹⁴ (SEA-irányelv), valamint a többször módosított, projektekre vonatkozó 85/337/EK irányelvvel¹⁵ (EIA-irányelv). Habár mindkét irányelv nemzeti szinten alkalmazandó jogi aktus, de kitér a közvetett és kumulatív hatásokra, s határokon átnyúló konzultációt ír elő olyan esetekben, amikor jelentős környezeti hatások nagy valószínűséggel másik tagállam környezetére is kihatnak. E vizsgálatok részeként biztosítani kell az uniós környezetvédelmi jogi aktusok és különösen a Víz Keretirányelv tiszteletben tartását.

5. 2.  A megújuló energiaforrásból termelt villamosenergiáról szóló 2001/77/EK Irányelv¹⁶

Az irányelv 2010-re az Európai Unió szintjén összességében 22,1% ra kívánja növelni a villamosenergia-felhasználásban a megújuló forrásokból előállított áram részarányát. A jogszabály 3. cikkelye szerint a közösségi cél elérése érdekében a tagállamoknak nemzeti célkitűzéseket kell tenniük és megvalósítaniuk. (A nemzeti indikatív célkitűzéseket a direktíva függeléke tartalmazza.) A jogszabály az indikatív célkitűzés megvalósításának módját – azaz hogy az adott tagállam a vállalt célkitűzést mely energiaforrásának milyen arányú felhasználásával valósítja meg – tagállami hatáskörben tartja. Így lehetővé válik, hogy minden tagállam a maga helyzetének leginkább megfelelő megoldást válassza.

Magyarország 2010-re 3,6%-os célérték teljesítését vállalta (a célkitűzés megállapításakor, az aktuális hazai érték 0,5% körül volt), amelyet biztosan teljesíteni fog, azaz meg fog felelni az irányelv követelményeinek.

Fentiekből következik, hogy az Európai Unió által alkotott energetikai jogszabályi követelményekből egy vízerőmű létesítésének szükségessége nem vezethető le. Az, hogy az EU támogatja és elősegíteni kívánja a megújuló energiaforrások szélesebb körű kiaknázását, nem jelenti azt, hogy minden egyéb szempontra és más jogszabályokból fakadó követelményekre tekintet nélkül a vízenergia-hasznosítás arányát kellene tagállami szinten növelni.