A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium részére

 

Összefoglaló ELEMZÉS

 A vízlépcső kérdését érintő előírások a közösségi energia - és közlekedési jogban

 

 

2005. május 16.

 

---

A vízierőművek kérdéskörét a közösségi jog számos szakterülete is érinti: külön utaló szabályokat találhatunk a környezeti-, az energia és a közlekedési jogszabályokban egyaránt.

I. Közösségi energiapolitika

Korai stratégiák

A közösségi jogrendben az energiával kapcsolatos másodlagos jogszabályok 1974-től kezdődően folyamatosan fejlődtek és alakultak. A Tanács 1974. december 17-ei, 1975. február 13-ai, és 1980. június 9-ei határozatai, továbbá a Tanács 82/604-es és a 83/250-es ajánlásai felvázolták az eredeti közösségi energiapolitikai stratégiát. E korai energiapolitikai célkitűzések magukban foglalták egyebek között a gazdasági növekedés és az energiafogyasztás növekedése közötti kapcsolat megszakítását és a megújuló energiaforrások felhasználását. A közös energetikai célkitűzéseket ezt követően a Tanács 1986. szeptember 16-ai (86/C 241/01) és november 26-i határozatai (86/C 316/01) foglalták össze, és amellett, hogy kiemelték az ellátás biztonságát és az árstabilitást, az 1995-ig tartó időszakra vonatkozóan célul tűzték ki a megújuló energiaforrások lényegesen nagyobb mértékű felhasználását és új energiaforrások kiaknázásának fejlesztését. A Tanács 88/349/EGK ajánlása a preambulumban leszögezte, hogy a technika akkori állása szerint rövid és középtávon a megújuló energia legpraktikusabb fejlesztési lehetőségei közé tartozik a vízi-energia, különösen a kis létesítmények.

A közösségi energiapolitika

A közösségi energiapolitika reformidőszaka a Közösségi Energiapolitikáról szóló 1995-ös Fehér Könyv elfogadásával kezdődött (COM 95/682), amely megállapította, hogy a megújuló energiaforrások hatékonyan hozzájárulnak a biztonságosabb és egészségesebb környezethez és csökkentik a Közösség külső energiaforrásoknak való kiszolgáltatottságát. Az Energiapolitikai Fehér Könyv az Unió közös energiapolitikájának megteremtése érdekében ismételten célul tűzte ki a versenyképesség, az ellátás biztonsága és a környezet védelme elérését, amelyekhez a piaci liberalizációt, a világos árképzést, és az energia hatékonyságra történő törekvést rendelte eszközül.

A megújuló energiaforrások

A közösségi energiajog az energiapiaci liberalizációt követően és különösen a kiotói folyamat előrehaladtával egyre nagyobb hangsúlyt fektet a megújuló erőforrások használatára. A Jövő energiája: a megújuló energiaforrások című Zöld Könyv (COM(96)576) és azt azt követően elfogadott Fehér Könyv (COM(97)599 final) alapcélja, hogy kialakítsa az Unió megújuló energiaforrásokra vonatkozó közösségi stratégiáját. E szerint a jövőben biztosítani kell ezen energiaforrások ösztönzését az új közösségi kezdeményezésekben és végrehajtását a meglévő politikák során; egyebek között az energetika, a környezetvédelem és a versenyjog területén is. (A Tanács 1998. június 8. –i határozata jóváhagyta azt a célkitűzést, hogy a bruttó belföldi villamos energia, hő és bioüzemanyag fogyasztás 12 % -a az EU egészét tekintve 2010 -ig megújuló energia forrásokból származzék és előírta a közösségi és a tagállami szinteken egyaránt kifejtendő nagyobb erőfeszítéseket, figyelemmel az eltérő nemzeti körülményekre.)

A Megújuló Energiaforrásról szóló Fehér Könyv előrejelzése szerint a vízi energia vélhetően a második legfontosabb megújuló forrás marad, egy viszonylag kicsi növekedéssel (13GW), szinten tartva az energiaszektoron belüli részesedését. A Fehér Könyv azt is megállapította, hogy közösségi szinten a megújuló energiaforrások között a vízi energia közel 6%-ot tesz ki, beleértve a nagy teljesítményű vízierőműveket. A Fehér Könyv szerint a nagy teljesítményű vízi erőművek nagyobb arányú használata környezetvédelmi okok miatt rendkívül korlátozott, ezért a más típusú energiaforrásoknak kell jelentősebbé válniuk. Ugyanakkor a Fehér Könyv kiemelte, hogy a kis teljesítményű vízi erőművek alkalmazása csak mintegy 20%-os, ezért ezen a területen még van fejlesztenivaló. A Fehér Könyv szerint 1995.-ben az Unióban 307TWh vízi energiát fejlesztettek 92GW összkapacitásból. A 10MW-nál kisebb kis erőművek a kapacitás 10%-át tették ki és 37TWh-t termeltek. A nagy teljesítményű erőművek (8.500 MW) 10%-os növekedését progniosztizálták 2010-ig, beleértve a tervezett projekteket és néhány környezeti szempontból elfogadható fejlesztést. Ezen túlmenően a Fehér Könyvben 4,500 MW teljesítményű kis vízi erőművek felállítása tűnt reálisnak egy kedvezőbb környezeti szabályozás mellett, hiszen ezek a kis erőművek megfelelő tervezés mellett sokkal alacsonyabb környezeti hatással járnak.

A Fehér Könyv szerint a vízi energia részesedése az energiaszektorban a következőképpen alakul majd:

 (Összehasonlításképpen a biomassza 95-ben 4.8 Mtoe, 2005-ben135 Mtoe, szélenergia 2.5 GW 40 és GW.)

A megújuló energiaforrásról szóló közösségi stratégia végrehajtásáról és akciótervről szóló Bizottsági kommuniké (COM(2001) 69 final) alapvetően megerősítette a Fehér Könyvben foglaltakat. E szerint 1998-ban a teljes vízi energia termelés 304 295 GWh volt 98 410 MWe kapacitás mellett. Ennek értelmében a vízi energia a teljes energiatermelés 12%-át teszi ki és messze a legnagyobb megújuló energiatermelő (86%). Mindazonáltal a kapacitás rendkívül lassan fejlődik, csupán évente 1.8%-val. A végrehajtásban különbséget kell tenni a nagy és a kis erőművek között, ez utóbbinak minősülnek a 10MWe –nél kisebb létesítmények. A nagy teljesítményű vízierőművek általában versenyképesek és nem szorulnak különös támogatásra, következésképpen a nagy erőművek nem vesznek részt a közösségi ALTENER programban, de megjelennek a megújuló energiára vonatkozó statisztikában. A kommüniké szerint az Unióban a nagy vízierőművek technikai és gazdasági potenciálja vagy elérte lehetőségei határát vagy környezetvédelmi okokból további növekedés nem lehetséges.

(Indokolt megemlíteni, hogy a vízerőművek környezeti szempontú káros hatásaival az energiaszektor részletesen nem foglalkozik: e téren a közösségi környezetjog szabályai az irányadóak.)

A fent említett közösségi stratégia és akcióterv elfogadását követően került sor a vonatkozó közösségi irányelv kidolgozására. Az Európai Parlament és a Tanács 2001. szeptember 27-ei, a belső villamosenergia-piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról szóló 2001/77/EK irányelve (Megújuló Irányelv) célja az 1. cikk értelmében, hogy a belső villamosenergia-piacon ösztönözze a megújuló energiaforrásoknak az energiatermeléshez való nagyobb mértékű hozzájárulását, és alapot teremtsen azok majdani közösségi keretéhez. A Megújuló Irányelv 2. cikk (a) bekezdés értelmében „megújuló energiaforrások”: a nem fosszilis megújuló energiaforrások (szél-, nap-, geotermikus, hullám-, árapály-, víz- energia, biomassza, hulladék-lerakóhelyeken és szennyvíztisztító telepeken keletkező gázok, biogázok energiája). (Az irányelv egyeztetése során változott a megújuló vízenergia definíciója, a tervezetekben a nagy vízi erőmű nem tartozott az irányelv hatálya alá és a megújuló energiaforrás definíciója csak a 10MW-nél kisebb kapacitású erőműveket tartalmazta, bár a származási garancia vonatkozásában a tervezet vonatkozó rendelkezése kiterjedt volna a nagyobb erőművekre is. )

Az Európai Bizottság megújuló energiaforrások honlapján kiemeli, hogy bár a Bizottság a kis és a nagy vízerőművek közötti határt 10 MW-ban határozza meg, felhívja a figyelmet arra, hogy ez a mérték egyes tagállamokban eltérő lehet (Franciaországban pl. 12 MW alatt minősül egy erőmű kicsinek.).

A Megújuló Irányelv 3. cikk (4) előírása értelmében a Bizottság köteles felmérni, hogy milyen mértékben igazodnak a nemzeti célelőirányzatok a 2010. évre a bruttó nemzeti energiafogyasztás 12%-ának megfelelő globális célelőirányzathoz, és különösen ahhoz, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia részarányának a teljes közösségi energiafogyasztáshoz képest a 2010. évre el kell érnie a 22,1%-ot. A Megújuló Irányelv preambuluma szerint a javasolt intézkedés általános célkitűzéseit tagállami szinten nem lehet kielégítően megvalósítani, illetve azok az intézkedés nagyságrendje, illetve hatásai miatt közösségi szinten könnyebben elérhetők, ezért a Közösség Szerződés 5. cikkében meghatározott  szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Mindazonáltal ezek részletes végrehajtását a tagállamokra kell bízni, lehetővé téve, hogy minden tagállam megválaszthassa a saját helyzetének legjobban megfelelő rendszert. Az említett cikkben meghatározott arányosság elvével összhangban az Irányelv nem lép túl azon, ami az említett célkitűzések eléréséhez szükséges. Az Irányelv 5. cikk (1) bekezdése értelmében a tagállamok legkésőbb 2003. október 27.-ig biztosítják, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia származása az egyes tagállamok által megállapított objektív, átlátható és megkülönböztetés mentes feltételeknek megfelelően szavatolható legyen. Az 5. cikk (3) bekezdése szerint a tagállamok biztosítják, hogy kérésre származási garanciát állítsanak ki. A származási garancia megjelöli az energiaforrást, amelyből a villamos energia származik, a termelés helyét és idejét, illetve vízerőművek esetén a kapacitást; továbbá alkalmas arra, hogy a megújuló energiaforrásból előállított villamos energia termelője bizonyíthassa, hogy az általa forgalmazott villamos energiát az irányelv szerinti megújuló energiaforrások hasznosításával állította elő.

Megemlítendő, hogy a közösségi energiapolitika jogszabályi kereteit meghatározó, a Megújuló Irányelv háttérszabályozását jelentő és a liberalizációt biztosító 96/92/EK irányelvet hatályon kívül helyezte a belső piac villamos energia szabályait meghatározó 2003/54//EK irányelv. A 2003/54/EK irányelv értelmében ugyanakkor a megújuló energiaforrások definíciója továbbra is tartalmazza a vízenergiát, kapacitástól függetlenül. (2. cikk 30. pont).

 A vízierőművek speciális helyzete a kiotói rendszerben

A megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos további jelentős, a nagy vízierőműveket is érintő közösségi előírás az Európai Parlament és a Tanács 2004. október 27.-ei, az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelvnek a Kiotói Jegyzőkönyv projekt-mechanizmusára tekintettel történő módosításáról szóló 2004/101/EK irányelve (Kapcsoló Irányelv). (Az irányelv nemzeti jogba való átültetésének határideje: 2005. november 13.) A Kapcsoló Irányelv alapvető célja, hogy a közösségi szennyezési jogok kereskedelmi rendszerében ösztönözze a kiotói ún. rugalmassági mechanizmusokat, a Közös Végrehajtás (KV) és a Tiszta Együttműködési Mechanizmusok (TEM) rendszerét, lehetővé téve a technológia transzfert és azt, hogy fejlett államok részben más országokban alacsonyabb költségek mellett eleget tehessenek kiotói vállalásaiknak. A Kapcsoló Irányelv alapjában véve a 2003/87/EK irányelvet módosítja több szempontból is. Egyfelől lehetővé teszi a KV és TEM kreditek vízierőművekből történő beszámítását, másfelől előírja, hogy a tevékenységnek figyelembe kell vennie, és kerülne kell a kapcsolódó káros környezeti és társadalmi hatásokat, különösen a nagy vízierőművek vonatkozásában. A Kapcsoló Irányelv preambulumának 14. pontja megemlíti, hogy az OECD és a Világbank Nagy Gátak Világbizottsága 2000-es, "Gátak és fejlődés. A döntéshozatal új kerete" című záróbeszámolójában meghatározta azokat a kritériumokat és iránymutatásokat, amelyek annak meghatározásához szükségesek, hogy a vízerőműprojektek kedvezőtlenül hatnak-e a környezetre, illetve a társadalomra.  Az Irányelv egy új, 11b (6) pontot rendel beemelni a 2003/87/EK Irányelv 11. cikkét követően, és azt írja elő, hogy a 20 MW termelőkapacitást meghaladó teljesítményű vízerőmű projekttevékenységek esetében a tagállamoknak az ilyen projekttevékenységek jóváhagyásakor biztosítani kell a vonatkozó nemzetközi követelmények és iránymutatások - ideértve a Nagy Gátak Világbizottsága 2000-es, "Gátak és fejlődés. A döntéshozatal új kerete" című záróbeszámolójában foglaltak - tiszteletben tartását. 

(A Bizottság eredeti, COM 2003/403 tervezete még nem nevesítette, hogy mekkora kapacitású erőműveket érint, a végleges szöveg már tartalmazza az 500 MW határt.) A vízierőművekkel kapcsolatos tevékenységeket a Kapcsoló Irányelv ezen túlmenően annyiban érinti, hogy 8. cikkében projektmechanizmusnak minősíti a projekteknek helyt adó országokra, különösen azok fejlesztési célkitűzéseire gyakorolt hatását - ideértve azt is, hogy jóváhagyásra kerültek-e 500 MW termelőkapacitást meghaladó, a környezetet vagy a társadalmat hátrányosan befolyásoló KV- és TEM-vízerőmű-projekt tevékenységek.

A közösségi jogesetek vizsgálata során kiderült, hogy vízerőművekkel kapcsolatos kérdéskört az Európai Bíróság csupán három esetben vizsgált, érdemben azonban egyik esetben sem foglalkozott a témakörrel. (A C-36/98 Spanyolország v Európai Tanács ügyben, amely egy nemzetközi szerződéshez való csatlakozás jogalapjának a megfelelősségét vizsgálta, a Főügyész rámutatott, hogy vízerőművekkel kapcsolatban a tagállamok egyfelől hivatkozhatnak arra, hogy a megújuló energiaforrások hatékony használata szükségessé teszi a vízerőműveket, ugyanakkor hivatkozni lehet ezzel ellentétes rendelkezésekre is, amelyek tilalmazzák a vízerőművek használatát azért, hogy a Közösség egyes területein védjék a vízhasználatot.  Az eset alapvetően a vízgazdálkodás definíciójával foglalkozik és környezetvédelmi szempontból érdekes okfejtéseket takar.  A C-14/86 Pretoria de salo ügyben gátépítéssel összefüggő büntetőügyben kértek előzetes határozatot, azonban az Európai Bíróság érdemben nem tárgyalta az ügyet. Végezetül a C-379/98 a PreussenElektra AG v Schhleswag AG ügyben a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos energiaárat vizsgálták, környezetvédelmi kérdéseket azonban nem érintettek. )

Közlekedés

A közösségi közlekedéssel összefüggő szabályok nem térnek ki egyértelműen a vízerőművek kérdésére: a rendelkezések elsősorban a vízi-utak, járművek biztonságát érintik. Konkrét előírás hiányában a vízierőművekkel összefüggésben indokolt a közösségi közlekedési stratégiát vizsgálni. A Bizottság 2001-ben közreadott, európai közlekedési célok 2010-ig című Fehér könyve célul tűzi ki az európai folyók hajózhatóságának fejlesztését. A jelenlegi közösségi prioritás ugyanis az, hogy ösztönözze a vízi-közlekedést és megfelelő, gazdaságilag hatékony, biztonságos és környezetbarát alternatívát teremtsen a nem fenntartható közúti közlekedéssel szemben.  A Fehér Könyv a Duna hajózhatóságával összefüggésben példaként említi a német a Straubing–Vilshofen szakaszon a hajózhatóság javítását, amely által megvalósulhat a Fekete-tenger és az Északi-tenger közötti megfelelő összeköttetés. (E szempontból fontos ugyanakkor az, hogy a Duna hajózhatóságával kapcsolatosan a magyar-szlovák szakasz nincs külön problémaként megemlítve.) A stratégiai dokumentumokból nyilvánvaló, hogy az Unió a vízi-utak fejlesztésére kiemelt hangsúlyt fog fektetni az elkövetkező években. A közlekedés fejlesztése azonban csak a környezetvédelmi, természetvédelmi előírások betartásával fenntartható. Ezt támasztja alá egyebek között az Európai  Parlament transz-európai vízi-hálózatok technikai megfelelőségéről szóló A4-0407/97 határozata, amely felszólította a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ösztönözzék a különböző tagországok területén kapcsolódó vízbázisok kapcsolódását, amennyiben az erőforrás-gazdálkodás közösen hatékonyabban megvalósítható. A határozat preambulumának D pontja felhívja a figyelmet arra, hogy a víz nem tekinthető kizárólag gazdasági erőforrásnak, mivel ugyancsak része az Unió természeti örökségének és egyben a legfontosabb megújuló erőforrás is, valamint a fenntartható fejlődés és a regionális integráció alapeleme és elméletben minden tagállam igényét ki kell szolgálnia. A határozat J pontja megállapítja, hogy az Unióban jelenleg létező csatornák és helyi hálózatok egy mesterséges hidrológiai hálózatot teremtenek, amely nem megfelelő számos régióban és nem tudja európai szinten biztosítani a vízi erőforrások egységes és mindenekelőtt méltányos megosztását.

Összefoglalás:

Az ismertetett rendelkezésekből kiderül, hogy a közösségi energetikai jogszabályok ösztönzik a megújuló erőforrások alkalmazását és hasznosítását, a vízerőművek tekintetében a kis teljesítményű (10 MW-nél kisebb) erőművek használatát támogatják, a nagy erőművek vonatkozásában azonban utalnak a környezeti hatások figyelembevételére. Hangsúlyozni kell, hogy bár a Bizottság alapvetően támogatja a vízerőműveket, kiemeli, hogy az erőművek létesítése tagállami hatáskör, és alapvetően a hatásvizsgálati szabályok, valamint az eljáró hatóság álláspontja az irányadó. Kiemelendő ugyancsak, hogy a Megújuló Irányelv tárgyalása során az eredetileg az Irányelv hatálya alól kivett nagy vízerőművek végül bekerültek a tárgyi hatály alá és a jelenlegi közösségi jogértelmezés szerint a vízenergia megújuló energiaforrásnak minősül, az erőmű kapacitásától függetlenül. A vízerőművek környezeti hatásával kapcsolatosan a vizsgált energetikai jogszabályok nem foglalnak állást, azonban felhívják a figyelmet a lehetséges környezeti hatásokra. Kifejezett utaló szabály a Kapcsoló Irányelvben található, amely alkalmazni rendeli a WCD bizottság gátakról szóló tanulmányát.

A vizsgált jogszabályokból egyértelmű, hogy energiára az Uniónak is egyre növekvő szüksége van. Ugyanakkor a közösségi energiapolitika az elmúlt évtizedben egyértelműen állást foglalt a környezetbarát, megújuló energia fejlesztése mellett, ami az Unió környezeti elkötelezettségét hangsúlyozza. A nagy erőművek használata azonban (nem energetikai jogszabályban előírt, hanem alapvetően hatásvizsgálati) feltételekhez kötött. A közlekedéssel összefüggésben a biztonság és a hatékonyság mellett a környezetbarát szállítás lett a cél: ezáltal a vízi-utak fejlesztése jelenleg közösségi prioritás. Mindazonáltal a Duna hajózhatóságának fejlesztésével összefüggésben a Fehér Könyv nem tér ki a vitatott szakaszra és nem említi az erőműveket. 

Összegzésül, a vizsgált dokumentumokból megállapítható, hogy a közösségi jog integrálni kívánja az energetikai, közlekedési és környezetvédelmi célokat és az első két politika megvalósulásában egyre nagyobb teret kap a környezetvédelmi szempont. Ugyanakkor nagy víz-erőmű építését kifejezetten tiltó szabályt az energetikai vagy a közlekedési szabályokban nem találtunk, csak utalást a szakmai előírások figyelembevételére és a hatásvizsgálati szabályok alkalmazására, valamint arra, hogy a nagy víz-erőműveket a közösségi programok nem támogatják.

Vizsgált közösségi jogszabályok és egyéb források

Irányelvek és irányelv-tervezetek

·           Directive 96/92/EC of the European Parliament and of the Council of 19 December 1996 concerning common rules for the internal market in electricity (hatályon kívül helyezve)

·           Council Directive 97/11/EC of 3 March 1997 amending Directive 85/337/EEC on the assessment of the effects of certain public and private projects on the environment

·            Amended proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council on the promotion of electricity from renewable energy sources in the internal electricity market COM/2001/0884 final

·            Consolidated Directive 2001/77/EC OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL of 27 September 2001 on the promotion of electricity produced from renewable energy sources in the internal electricity market

·           Directive 2003/54/EC of the European Parliament and of the Council of 26 June 2003 concerning common rules for the internal market in electricity and repealing Directive 96/92/EC - Statements made with regard to decommissioning and waste management activities

·            Proposal for a DIRECTIVE OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL amending the Directive establishing a scheme for greenhouse gas emission allowance trading within the Community, in respect of the Kyoto Protocol's project mechanisms, COM(2003) 403 final

·           Proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council concerning measures to safeguard security of electricity supply and infrastructure investment COM/2003/0740 final

·            Directive 2003/87/EC OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL of 13 October 2003 establishing a scheme for greenhouse gas emission allowance trading within the Community and amending Council Directive 96/61/EC

·           Az európai parlament és a tanács 2004/101/EK irányelve (2004. október 27.) az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelvnek a Kiotói Jegyzőkönyv projekt-mechanizmusára tekintettel történő módosításáról

·           COMMON POSITION (EC) No 9/2003 adopted by the Council on 3 February 2003 with a view to the adopting Decision No . . ./2003/EC of the European Parliament and of theCouncil of . . . adopting a multiannual programme for action in the field of energy: ‘Intelligent Energy — Europe’ (2003 to 2006) (2003/C 64 E/03)

Határozatok, ajánlások

·             Council Resolution of 3 March 1975 on energy and the environment

·             Council Regulation (EEC) No 625/83 of 15 March 1983 establishing specific measures of Community interest relating to energy strategy

·             Council Regulation (EEC) No 1890/84 of 26 June 1984 introducing special measures of Community interest relating to energy strategy

·            Council Resolution of 16 September 1986 concerning new Community energy policy objectives for 1995 and convergence of the policies of the Member States

·            Council Resolution of 26 November 1986 on a Community orientation to develop new and renewable energy sources

·            88/349/EEC: Council Recommendation of 9 June 1988 on developing the exploitation of renewable energy sources in the Community

·            Council Resolution of 23 November 1995 on the Green Paper For a European Union Energy Policy'

·            COM(96)576 of 20.11.1996, “Energy for the future : renewable sources of energy”

·            Communication from the Commission ENERGY FOR THE FUTURE: RENEWABLE SOURCES OF ENERGY, White Paper for a Community Strategy and Action Plan, COM(97)599 final (26/11/1997)

·             Council Resolution of 27 June 1997 on renewable sources of energy, (97/C 210/01)

·             European Parliament Resolution on the technological feasibility of trans- European hydraulic networks A4-0407/97

·              The European Parliament,Resolution on the new prospects of the European Union in exporting technology and services for the use of renewable energy, A4-0477/98

·             Council Resolution of 8 June 1998 on renewable sources of energy (98/C 198/01)

·             Council Resolution of 8 June 1998 on renewable sources of energy, (98/C 198/01)

·             Towards a European Strategy for the security of energy supply, Green Paper, adopted by the European Commission on 29 November 2000 (COM(2000) 769 final).

·            COM(2000) 576 final, COMMUNICATION FROM THE COMMISSION TO THE COUNCIL AND THE EUROPEAN PARLIAMENT Bringing our needs and responsibilities together-Integrating environmental issues with economic policy

·            Community guidelines on State aid for environmental protection (2001/C 37/03)

·            COMMUNICATION FROM THE COMMISSION TO THE COUNCIL, THE EUROPEAN PARLIAMENT, THE ECONOMIC AND SOCIAL COMMITTEE AND THE COMMITTEE OF THE REGIONS on the implementation of the Community Strategy and Action Plan on Renewable Energy Sources (1998 – 2000), COM(2001) 69 final,  Brussels, 16.02.2001 ·                    COMMUNICATION FROM THE COMMISSION: Environmental co-operation in the Danube - Black Sea Region, Brussels, 30.10.2001 COM(2001) 615 final

·             2001 White Paper, European transport policy for 2010: time to decide

·            Communication from the Commission to the Council, the European Parliament, the Economic and Social Committee and the Committee of the Regions on the implementation of the Community Strategy and Action Plan on Renewable Energy Sources (1998 – 2000) /* COM/2001/0069 final ·                    COM(2004) 366 végleges A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCS ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENT SZÁMÁRA: A megújuló energiaforrások részesedése az EU-ban, A Bizottság jelentése a 2001/77/EK irányelv 3. cikkének megfelelően, a törvényhozási eszközök és más közösségi politikák hatásának értékelése a megújuló energiaforrások hozzájárulásának fejlesztésére az EU-ban és javaslatok konkrét intézkedésekre ·                    DECISION No 1230/2003/EC OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL of 26 June 2003 adopting a multiannual programme for action in the field of energy: ‘Intelligent Energy — Europe' (2003 — 2006) ·                    Communication from the Commission to the Council, the European Parliament, the European Economic and Social committee and the Committee of the Regions - Winning the Battle Against Global Climate Change, COM/2005/0035 final

Rendeletek

·           Council Regulation (EEC) No 1890/84 of 26 June 1984 introducing special measures of Community interest relating to energy strategy

Egyéb forások

·             Dams and Development: A New Framework for Decision-Making, The Report of the World Commission on Dams, An Overview, November 16 2000

·             Opinion of Mr Advocate General Léger delivered on 16 May 2000. - Kingdom of Spain v Council of the European Union. - Case C-36/98.

·             Case C-36/98,

·             WRITTEN QUESTION P-2771/00 by Neil MacCormick (Verts/ALE) to the Commission. Climate-change levy and hydro power.

·             WRITTEN QUESTION E-2378/00 by Marjo Matikainen-Kallström (PPE-DE) to the Commission. Renewable energy sources and hydroelectric power.

·            Report from the Commission to the European Parliament and the Council On the Application and Effectiveness of the EIA Directive (Directive 85/337/EEC as amended by Directive 97/11/EC) - How successful are the Member States in implementing the EIA Directive /* COM/2003/0334 final

·            Opinion of Mr Advocate General Jacobs delivered on 26 October 2000. PreussenElektra AG v Schhleswag AG, in the presence of Windpark Reußenköge III GmbH and Land Schleswig-Holstein., Case C-379/98.

·            Prospects of Inland Navigation within the Enlarged Europe, Buck Consultants International (The Netherlands) ProgTrans (Switzerland). VBD European Development Centre for Inland and Coastal Navigation (Germany) via donau (Austria) March 2004