A jegyzőkönyv 3. számú melléklete
Tisztelt Supek Úr, tisztelt munkacsoport tagok!
A munkacsoport ma azért ült a tárgyalóasztalhoz, hogy közösen meghatározzuk azt a tematikai és időbeli keretet, amely szerint az elkövetkező időben a legjobb tudásunk szerint el akarjuk végezni a kormányküldöttségek által ránk rótt feladatot.
A kormányküldöttségektől azt a mandátumot kaptuk, hogy vizsgáljuk meg - először a Pozsony-Szap szakaszra összpontosítva figyelmünket - azokat a változatokat, amelyek lehetővé teszik az Ítélet releváns pontjainak teljesülését a Duna Pozsony-Budapest közötti szakaszán és készítsük elő ezen változatok közös környezeti hatásvizsgálati eljárását[1]. A feladat megközelítéséről valójában mi magunk négy évvel ezelőtt megegyeztünk és meghatároztuk az áttekintendő kérdésköröket is. Ezt a kormányküldöttségek eredeti tartalmában elfogadták a legutóbbi, 2005. március 3-i találkozón. Van munkarendünk is, amit a 2001. június 29-i tárgyalási jegyzőkönyv 6. számú melléklete tartalmaz. Az érdemi munkához tehát minden feltétel rendelkezésre áll.
Nincs sok időnk, ha eleget akarunk tenni a kormányküldöttségek 2005. március 3-i tárgyalásán megállapított ütemtervnek, s ezen belül legfőképpen annak, hogy ez év decemberéig a kérdések megvitatását lezárjuk.
Mit is kell tennünk az elkövetkező néhány hónapban? Alapvetően három kérdéskörben kell megállapodnunk. Idézzük föl, melyek is ezek!
1) Javaslatot kell tennünk műszaki változatokra, úgy hogy az alábbi szempontokat figyelembe vesszük:
teljesüljenek a Szerződés célkitűzései,
a tényleges helyzet kerüljön beillesztésre a Szerződés kontextusába,
állítsuk vissza a közös rezsimet-ha másképpen nem állapodunk meg,
a C variánst emeljük be a szerződéses rendszerbe,
az egész rendszert feleltessük meg a napjainkban megkívánt környezeti normáknak és
a Duna, mint nemzetközi vízfolyás hasznosítását méltányos, a felek egyenjogúságán a nemzetközi és az európai közösségi jognak megfelelő, optimális módon érjük el.
2) Meg kell egyezzünk a közös környezeti hatásvizsgálati eljárásban és az ebben alkalmazandó módszerekben.
3) Munkánk befejezéseként meg kell fogalmazzuk javaslatainkat a kormányküldöttségek felé. Ideális esetben ezek nagyobbrészt a közös álláspontokat fogják tartalmazni. Legyünk optimisták, higgyünk abban, hogy csak elenyésző számban, vagy talán egyáltalán nem lesznek olyanok, amelyekben nem jutunk egyezségre.
Látnunk kell, hogy mindezek elvégzésére az idő rövid. Ha a 2005. március 3-i jegyzőkönyvben megfogalmazott ütemtervből indulunk ki, jó esetben legfeljebb hat üléssel számolhatunk. Az elvégzendő feladat, a rendelkezésre álló idő és – tegyük hozzá – a feladat komplexitása hatékony, jól szervezett munkát igényel.
Tisztelt Delegációvezető Úr, Hölgyeim és Uraim!
Engedjék meg, hogy a magyar küldöttség részéről egy javaslattal éljek arra, hogyan szervezzük meg az elkövetkező hónapok munkáját, hogyan csoportosítsuk az elvégzendő feladatokat és hogyan gazdálkodjunk a rendelkezésre álló idővel!
A magyar fél abból indul ki, hogy a környezet és a természet védelme - tekintettel arra, hogy a Szerződés céljai egyenrangúak - megkerülhetetlen, fontos kritérium. Mint ismertes, ez a világszerte elterjedt és elfogadott szemlélet az elmúlt másfél évtized hozadéka, amelynek világméretű elterjedéséhez nagymértékben hozzájárult az ENSz Rio de Janeiro-ban megrendezett Környezet és Fejlődés konferenciája. Ma már az olyan fogalmak, mint a fenntartható fejlődés, fogyasztás és hozam koncepciója a megújuló természeti erőforrások hasznosításában meghatározó, sőt követendő elv. Tudjuk, a „fenntarthatóság" jelző tartalma a természeti környezet védelmét foglalja magában. Tekintettel ennek meghatározó szerepére, azt javasoljuk, hogy mi is kezdjük a munkát a természeti környezettel kapcsolatos célállapotok meghatározásával és jussunk egyezségre elsőként ebben a kérdésben. Egyébiránt ezek a kérdések a mandátumunk II. és III. fejezeteinek 2. pontja első három alpontjaiban (2a, 2b, 2c) kerültek megfogalmazásra.
Az érintett térség természeti környezetéről való gondoskodás elveiről a Magyar Köztársaság kormányának 2004. decemberi határozata[2] részletesen szól és tételesen lefekteti azokat a szempontokat, amelyeket a folyó-, táj- és élőhely rehabilitáció tervezése és megvalósítása során kiemelten figyelembe kell venni. Ezek a következők:
a szükséges műszaki beavatkozások a lehető legkisebb természetátalakító beavatkozással járjanak
a természet önszabályozó működéséhez közelítő állapotok jöjjenek létre
a Duna főága és a mellékágai közötti élő kapcsolat biztosított legyen
a természetes vízjárásra jellemző vízdinamika érvényesüljön
a bősi vízlépcső üzemelése miatti csökkentett vízhozamú térségekben is a fenntartható környezeti állapotot biztosító elegendő vízhozam rendelkezésre álljon
törekedni kell olyan élőhelyek kialakítására, amelyek - összhangban a vonatkozó európai közösségi szabályokkal - képesek a jó ökológiai állapot, illetve jó ökológiai potenciál elérésére, fenntartására, a biológiai sokféleség megőrzésére és lehetővé teszik a tájhoz alkalmazkodó területfejlesztést, a fenntartható hozam elveire épülő hasznosítást, ide értve a mezőgazdaságot, a halászatot, az erdő-, és vadgazdálkodást, valamint a turizmust
az ökológiai vagy tájvédelmi szempontból értékes, vagy ilyen állapotukat a rehabilitáció során visszanyerő területek kerüljenek természetvédelmi oltalom alá
Amikor ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk, fontos tekintettel lennünk arra is, hogy 2004. május 1-je óta egy olyan kötelezettség-rendszer feltételeihez is hozzá kell igazítanunk a kialakítandó közös rendszerre vonatkozó elképzeléseinket, amely sem az 1977-es Szerződés megkötésekor, sem a hágai ítélethirdetéskor nem volt releváns országaink számára. A magyar fél úgy látja, hogy számos, a két fél által vitatott kérdésben a közösségi jog útmutató kell, hogy legyen. Legfontosabb ezek között a Víz Keretirányelv, de lényeges kötelezettség ered más jogszabályokból, például az Élőhely-irányelvből (Habitat Directive) is.
A Víz Keretirányelv például pontosan előírja, miként kell meghatározni a folyók vízgyűjtőin a környezeti célkitűzéseket. Ezen jogszabály eligazítást ad a tekintetben is, hogy miként lehet összeegyeztetni a folyók hasznosításával kapcsolatos ellentétes érdekeket, így a hajózás, az energiatermelés, valamint a természet- és környezetvédelem szempontjait is.
Mindkét országban már számos kötelező feladatot kellett végrehajtani a Víz Keretirányelvből adódóan, így például be kellett számolnunk a Bizottságnak a felszíni és a felszín alatti víztestek állapotának értékeléséről, a védett területek jegyzékéről vagy ideiglenesen azonosítani kellett azokat a víztesteket amelyeket mindenképp vagy vélhetőleg az erősen módosított víztestek kategóriájába kell majd sorolni.
Mivel nyilvánvaló, hogy ugyanazon folyó esetén nem létezhet kétféle környezeti célállapot kijelölés, egy a közösségi jog szerint, egy pedig bármilyen más megfontolásból, tárgyalásink során figyelembe kell vennünk többek között a Víz Keretirányelv végrehajtásából eredő kereteket, így célszerű konzultálnunk azokkal a szervekkel és intézményekkel, amelyek a víz Keretirányelv szerint tervező és értékelő munkát végzik mindkét országban.
Ismerve a szlovák kormánydelegáció-vezető azon javaslatát, amit a Magyar Köztársaság környezetvédelmi és vízügyi miniszterének 2004. őszén megküldött a Duna Doborgaz és Szap közötti ágrendszerének vízjárását optimalizálandó projektre, hiszem, hogy a környezeti célállapotokat illetően viszonylag könnyűszerrel meg tudunk egyezni. Ez a szempont csak megerősítette a fenti elgondolást.
A természeti környezet védelme mellett van még egy olyan terület, ami valamelyest a többiek fölé emelkedik: ez az árvízvédelem. Kitüntetett jellege miatt indokoltnak tartjuk, ha az árvízvédelemmel és a jégzajlás levezetésével kapcsolatos igények azonosítását a természeti környezet célállapotainak meghatározásával egy csomagban tárgyaljunk meg. Ez a kérdéskör a mandátumunk II. fejezet 1a, 1b, 1c és 1d alpontjaiban, valamint a III. fejezet 1b, 1c, 1d és 1e alpontjában került megfogalmazásra.
Logikai rendszerünkben a második lépés a megújuló természeti erőforrás hasznosításával összefüggő igények azonosítása. Itt két kiemelt területen kell egyezségre jussunk: az energiatermelés és a hajózás kérdésében. Az elsőt a mandátumunk II. fejezetének 4. pontja, valamint a III. fejezet 4a, 4c és 4d alpontjai, míg a másodikat a II. fejezet 3a és 3c, valamint a III. fejezet 3b és 3c alpontjai írják le.
Ennél a két témánál fontos egy kis kitérőt tennünk. Mint minden hasznosítás esetében, e két területen is költségek és hasznok generálódnak. Feltételezem, egyetértenek azzal a javaslatommal, hogy a szigorúan ökonómiai kérdések megtárgyalását hagyjuk a mandátumunk elkészítése után megalakult Gazdasági Munkacsoportra. Bár bizonyos átfedések valószínűleg elkerülhetetlenek, mégis elvként fogalmazzuk meg azt, hogy tartjuk magunkat a két munkacsoport logikus munkamegosztásához. Az persze alapkövetelmény, hogy a két munkacsoport folyamatosan tájékoztassa egymást munkájáról. Ez bizonyára így is lesz, már csak azért is, mert a személyekben bizonyos átfedések vannak szlovák és magyar oldalon egyaránt.
Amennyiben a környezeti célállapotokban, az árvízvédelmi követelményekben, valamint a hasznosítási igényekben megegyeztünk, harmadik etapként vegyük sorra azokat az eszközöket; ha tetszik műszaki megoldásokat, amelyekkel a szóban forgó természeti rendszer fenntartható hasznosítása, mi több, rehabilitációja megoldható. Az ezzel kapcsolatos kérdéseket a mandátumunk II. fejezet le, 2d, 2e, 2f és 3b, valamint a III fejezet le, 2d, 2e, 2f, 3a, és 4b alpontjai taglalják. Tárgyalóasztalainkon vannak megoldási javaslatok, de azt javasolom, ne zárkózzunk el újak befogadásától sem, ha azok megvitatásra alkalmasnak bizonyulnak.
Ennél a pontnál fontos hangsúlyozni, hogy a mi szerepünk nem több, de nem is kevesebb annál, hogy a lehetséges, műszakilag és ökológiailag elfogadható javaslatokat azonosítsuk és közösen tegyünk javaslatot a kormányküldöttségeknek egy közös környezeti hatásvizsgálatba történő bevonásukra. Nem a mi dolgunk tehát, hogy a végső megoldásról meghozzuk a döntést.
És ezzel elérkeztünk a negyedik lépéshez, a műszaki változatok környezeti hatásvizsgálatának előkészítéséhez, amelyet a mandátumunk II. és III. fejezetének 5. pontjai írnak elő. Az nyilvánvaló, hogy a környezeti hatásvizsgálat előkészítésekor figyelemmel kell, hogy legyünk a nemzetközi és az európai közösségi előírásokra. E mellett azonban arra is nagy gondot kell majd fordítsunk, hogy olyan módszerekben és eljárásban egyezzünk meg, amelynek végső eredményeit egyik fél sem kérdőjelezi meg. Ez természetesen nagy körültekintést igényel majd mindkét féltől.
A folyamat ötödik, egyben utolsó lépése a kormányküldöttségeinknek címzett javaslataink megszövegezése. Most csak reménykedni tudunk abban, hogy ezek között elenyésző számban lesznek olyanok, amelyek eltérő álláspontokról fognak beszámolni.
Ismételten szembe kell nézzünk azzal a ténnyel, hogy mindezek véghezviteléhez néhány hónap időtartam és azon belül hozzávetőleg 6 ülés áll rendelkezésünkre. Ezek időbeli megoszlása - csak kulcsszavakat használva - kézenfekvően a következő lehetne:
(1) május végi- június eleji ülés - környezeti célállapot és árvízvédelem,
(2) június végi ülés - a hasznosítás kérdései: energiatermelés és hajózás,
(3) szeptemberben és októberben egy-egy ülés - műszaki megoldási változatok,
(4) novemberi ülés - környezeti hatásvizsgálat,
(5) decemberi ülés - javaslatok megfogalmazása.
Ahhoz, hogy a fent ismertetett szekvencia az év végéig megvalósítható legyen, nagyon szigorú feltételek teljesülése szükséges. Melyekre is gondolok?
(1) Mindenek előtt nélkülözhetetlen, hogy betartsuk a mandátumunkban is megfogalmazott tárgyalási alapkövetelményt, nevezetesen azt, hogy jóhiszeműen és előzetes feltételek nélkül folytassuk megbeszéléseinket.
(2) Szem előtt kell tartanunk azt a tényt is, hogy jelenleg még csak az Ítélet végrehajtásának alapelveit rögzítő kormányközi megállapodás szövegét készítjük munkánkkal elő. Tehát nem várhatjuk el magunktól, hogy részletes terveket készítsünk, ez a munka tárgyalásaink következő szakaszainak feladata lesz. A jelen egyeztetésnek olyan műszaki, természettudományos részletességűnek kell csak lennie, hogy az Ítélet végrehajtásának alapvető kérdéseiben eligazítsa a kormányküldöttségeket.
(3) El kellene határoznunk azt, hogy minden témát az előre meghatározott ülésen lezárjuk úgy, hogy megnyugtató egyezség született. Ha mégis maradnának eltérő álláspontok, egyezzünk meg abban, hogy azokat az „eltérő vélemények" kategóriájába soroljuk és a javaslatok későbbi megfogalmazásakor - ha időközben nem született egyezség - így vesszük figyelembe.
(4) Annak érdekében, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre minden szakasz lezárásához, nyilvánítsuk ki szándékunkat arról, hogy készek vagyunk az egy napos ülést szükség esetén - megfelelő előkészítéssel párosítva - kettő, vagy akár három napra kiterjeszteni.
Joggal föltehető a kérdés, hogyan kezeljük azokat a témákat, amelyek a mandátumunkban megvizsgálandó kérdésként szerepelnek, de a fenti rendszerbe nem kerültek beillesztésre? Javaslataimat ezekre a kérdésekre az alábbiakban foglalom össze:
(1) A mandátum II. fejezet 6. pontjában megfogalmazott ideiglenes intézkedéseket illetően azt javasolom, hogy azokról a kormánydelegációk számára készülő javaslatunk megfogalmazásakor, amikor már látjuk, hogy hova jutottunk el és mi előtt állunk, decemberben tárgyaljuk meg.
(2) Javasolom, hogy a mandátum II. fejezet 7. pontjában szereplő kérdések közül csak az a) ponttal foglalkozzunk, a b), c) és d) pontok megvitatását teljes mértékben engedjük át a Gazdasági Munkacsoportnak, annál is inkább, mert ennek a munkacsoportnak a mandátumában hiánytalanul megismétlődnek ezek a kérdések.
Ugyan a mandátumunkban nem szerepel, de fontosnak tartom azt, hogy a következő ülésig készítsünk egy lajstromot a soron következő tárgyalásainkhoz rendelkezésre álló forrásokról és azokról is, amelyek hiányoznak, megjelölve a hiánypótlás határidejét.
Végezetül engedjék meg, hogy az alábbi két általános szempontra is kitérjek:
(l) Ne feledjük azt, hogy harmadik fél szakértőinek közreműködését munkarendünk megengedi, s éljünk is ezzel a lehetőséggel, ha tárgyalásaink előmenetelét ez elősegíti.
(2) Legyünk figyelemmel azokra a körülményekre, amelyek tárgyalásainkat övezik. Ezen körülmények közé sorolom – a teljességre való törekvés nélkül – a magyar kormány 2004. decemberi határozatának azt a részét, amely a Duna Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer Tervének hatásterületén alkalmazandó folyó-, táj- és élőhely rehabilitáció elveiről szól, az újonnan kialakult európai uniós környezetet, a szigetközi monitoring eredményeit, s azt az elégedetlenséget is, amely országainkban tapasztalható az ügy megoldatlanságát illetően.
Tisztelt Supek Úr, Hölgyeim és Uraim!
Bízom abban, hogy a magyar szakértői delegáció most felvázolt javaslatával azonosulni tudnak, és azt megvitatásra, végső soron elfogadásra érdemesnek fogják tartani.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.