A 2002. február 14-i Jegyzőkönyv
1. sz. melléklete
A magyar fél a 2001. november 30-i szlovák álláspont kommentárjai alapján új kérdéssort állított össze a jogi szakértői munkacsoport feladatkörének meghatározására.
1. Melyek a Nemzetközi Bíróság Ítéletének jogkövetkezményei?[1]
2. A Duna jövőjének rendezése során miképpen kell az 1992 óta bekövetkezett változásokat figyelembe venni?[2]
3. Mi a viszony az 1977. évi Szerződés és a többi szerződéses dokumentum között, miképpen alkalmazandó a lex specialis és a lex posterior szabálya a vonatkozó szerződések körében, s vannak-e olyan jogterületek, amelyeken a szokásjog döntő befolyással bír?[3]
4. Hogyan határozzák meg a felek a hágai Nemzetközi Bíróság ítélete végrehajtásának menetét, és melyek az ezzel összefüggő jogtechnikai kérdések?[4]
5. Változathat-e a Kormányközi Megállapodás az 1977. évi Szerződésben foglaltakon?
6. A Kormányközi Megállapodás tárgyi hatálya.
7. A hajózóútra irányadó nemzetközi kötelezettség azonosítása.[5]
8. A régi Duna-mederben és a műveken keresztül hajózás jogi kérdései.[6]
9. A releváns nemzetközi környezetvédelmi normák beépítésére szolgáló rendelkezések azonosítása és az alkalmazandó jogi standardok meghatározása. (Mi a szerepe az 1977. évi Szerződés 13., 14., 15., 16., 19. és 20 cikkeinek?)[7]
10. Az 1992 óta megtermelt energiából való részesedés jogalapjának azonosítása, beleértve a felhasznált hidropotenciál és az eszközölt beruházás relatív súlyát.[8]
11. Az energia-víz csere jogalapjának kérdése.[9]
12. A releváns kárfajták és költségtípusok jogi meghatározása a felállítandó Jóvátételi és Költségvetési Bizottság számára, ha erre igény merül fel.
13. A Dunacsúni Vízlépcső jogellenes üzemeltetésének megszüntetésére vezető lehetséges jogi megoldások felkutatása.
14. A dunacsúni létesítmény leírása, üzemelési rendje, annak eldöntése, hogy közös, vagy nemzeti beruházás lesz-e.[10]
15. Az Ítélet környezetvédelmi követelményeivel összhangban álló vízmegosztási standardok azonosítása és a felek jogainak azonosítása a bősi létesítmény üzemelési rendjének meghatározásában és az üzemelés ellenőrzésében, mind az 1977.-évi szerződés módosítását megelőző időben, mind azután, a végleges megoldás tekintetében.[11]
16. A dunacsúni és a dunakiliti létesítmény befolyása a Bősi Vízlépcsővel kapcsolatos költség- és haszonmegosztás aranyaira.[12]
17. Mi a jelentősége annak, hogy a felek nem kötelesek közös üzemeltetési rendet létrehozni és a célok teljesítésénél a fennálló helyzetből kell kiindulniuk?[13]
18. Melyik felet terheli a jogi felelősség az árvíz elleni intézkedések teljesítéséért és a régi Duna-meder fenntartásáért?[14]
19. A Munkacsoport adja meg a kívánt támogatást a Vízgazdálkodási, Környezetvédelmi, Hajózási és Energetikai Szakértői Munkacsoportnak.[15]
Budapest, 2002. február 11.
[1] A november 30-i szlovák álláspontban javasolt kérdés – néhány, nem tartalmi változtatással.
[2] A szlovák fél szerint „a kérdés túlságosan elszigetelt és csak egy vonatkozást ragad ki annak összefüggéseiből.” A magyar fél úgy véli, hogy valamennyi változásra utal a kérdés, de készen áll a szlovák fél szövegszerű javaslatait beépíteni.
[3] A szlovák fél kommentárja visszautal az Ítélet 132. pontjára. Abban azonban a Bíróság az 1977. évi Szerződés „alkalmazható” szabályait (applicable rules) nevezi lex speciálisnak, nem Szerződés egészét. Így a későbbi szerződésekre és a szokásjogra utaló kérdés releváns marad.
[4] A szlovák fél az Ítélet két pontjára utalással kívánja kiegészíteni (135 és 155). Azok a pontok a magyar fél szerint inkább az eredeti 5. kérdéshez kapcsolódnak, s nem relevánsak abból a szempontból, milyen lépésekben egyenként soroljuk fel, vagy csupán az Ítélet „vonatkozó” pontjaira utaljunk, számok nélkül.
[5] A szlovák fél szerint a jogi kötelezettségvállalások első sorban a Dunai hajózás rendjére vonatkozó Egyezményben (Belgrád, 1948. augusztus 18.) foglalt kötelezettségeket és a Duna Bizottság elvárásait érintik. A hajózással összefüggő kérdéseket az Ítélet 135. pontja fényében kell vizsgálni. A kérdés ezek figyelembevételét eleve lehetővé tette, de nem hagyja figyelmen kívül az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának egyre nagyobb súlyt kapó ajánlásait sem.
[6] A kérdés a szeptember 13-i szlovák javaslatban gyökerezik és figyelembe veszi a november 30-i kommentárt (egybeolvasztva a régi 10. és 11. kérdést).
[7] A november 30-i kommentárt beépítettük a kifogásolt 26. és 27. kérdésből csak a jogi standardok azonosításának vagy meghatározásának feladatát őrizve meg.
[8] A kérdés valamennyi energiatermelő létesítményre (Bős, Dunacsún, Mosoni vízkivételi mű) vonatkozik.
[9] Reflektálva a november 30-i szlovák álláspontra, a kérdéseket összevontuk, illetve részben elhagytuk, témájukat a közvetlenül jogi elemekre szűkítettük.
[10] A kérdés, amely a november 30-i szlovák álláspontból származik, csak a Cunovo-nál épített műre vonatkozik, de a bősi létesítményekre nem.
[11] A 10 lábjegyzetben szereplő értelmezés szerint ez önállóan felteendő kérdés. A magyar fél nem osztja a november 30-i szlovák álláspontban szereplő kommentár gondolatmenetét, ami a kérdés megvitatását – tekintettel annak központi szerepére – még szükségesebbé teszi.
[12] A november 30-i szlovák álláspontból átvett kérdések.
[13] A felek egyetértenek abban, hogy a Bíróság felhatalmazta őket a közös üzemeltetéstől eltérő megállapodásra. Nem kizárható, hogy valamelyikük élni kíván ezzel a lehetőséggel. A munkacsoport fogalmazza meg a nem közös üzemeltetés következményeit.
[14] A szlovák fél kommentárjában visszautal az 1977. évi szerződésre. A jelen viszonyok azonban jelentősen különböznek az abban feltételezettől (nincs szükség-hajózás, nagy meder-átrendeződés következett be a C variáns üzembe-helyezése után, valószínűleg az 1977-ban tervezettől minőségileg különböző műszaki megoldásban fognak a felek megegyezni, figyelembe véve az Ítélet fenntartható állapotokat előíró pontjait).
[15] A feladat a november 30-i szlovák álláspont 3. pont második bekezdésének megfelelő szöveg.