A 2001. június 29-i Jegyzőkönyv

    3.  sz. melléklete

 

A Szlovák kormány-küldöttség vezetőjének nyitóbeszéde a 2001. június 29-én, Budapesten folytatott tárgyaláson

 

Tisztelt kormánybiztos úr, magyar kormányküldöttség tisztelt tagjai, hölgyeim és uraim!

             Kormányaink küldöttségeinek 2001. június 5-én Pozsonyban megvalósított tárgyalásán megegyeztünk, hogy a további tárgyalások a magyar Fél által kidolgozott és a szlovák Félnek 1999. decemberében átadott, valamint a szlovák Fél által kidolgozott és a magyar Félnek 2000. decemberében átadott anyagok alapján fognak folytatódni.

             Megegyeztünk továbbá, hogy a mai tárgyalásra elkészítjük álláspontjainkat a magyar Fél által 2001. április 2-án előterjesztett „Megállapodás-tervezethez a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a Hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-én hozott ítéletének érvényre juttatásáról” (a továbbiakban április 2-i Megállapodás-tervezet), valamint a szlovák Fél által 2001. június 5-én átadott, „A közös szakértőcsoportok kialakításának és tárgyalásainak alapjai” című anyaghoz (a továbbiakban június 5-i Alapok). A szlovák Fél az április 2-i Megállapodás-tervezethez a mai tárgyaláson terjeszti elő álláspontját.

             Tisztelt Székely úr és a magyar küldöttség tisztelt tagjai, engedjék meg, hogy felelevenítsem a kölcsönösen átadott anyagok tartalmát, melyek a kormányküldöttségek és a szakcsoportok tárgyalási alapját hivatottak képezni, és ismertessem a szlovák Fél nézetét ezen anyagok jellegére.

             A 2000. decemberében átadott szlovák anyagok szakértői állásfoglalást képeznek a problematika összes olyan területén, melyeket a magyar Fél által 1999. decemberében előterjesztett anyag érint. A szakértői állásfoglalások kategóriájába soroljuk a jogi állásfoglalást is.

             Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a magyar Fél által előterjesztett április 2-i Megállapodás-tervezet nem veszi megfelelően figyelembe a szlovák Fél által felvetett indoklásokat és javaslatokat, mely alapvető hozzáállása az 1977-es Szerződés céljainak teljesítéséből indul ki a lehetséges változatok szakértői megítélése alapján, amit érthetően kinyilatkoztattunk és megokoltunk a 2000. decemberi állásfoglalásunkban, és érthető és rövidített formában ezeket előterjesztettük a június 5-i Alapokban.

             Engedjék meg, hogy összegezzem a szlovák Fél általam 2001. június 5-én Pozsonyban előadott, valamint a június 5-i Alapokba foglalt álláspontját, melyek a 2001. június 5-én lefolytatott tárgyalások jegyzőkönyvéhez vannak csatolva.

 1.        A mindkét fél által előterjesztett anyagokban található érveket és indokokat - az 1999. novemberi terjedelmes „Duna hatáselemzési feladatok” című magyar anyagban, a 2000. decemberi „Álláspont a magyar fél által kidolgozott javaslatra a Nemzetközi Bíróság Ítéletének végrehajtásáról” című szlovák részletes válaszban, az április 2-i magyar Megállapodás-tervezetben, valamint a június 5-i Alapokban - fokozatosan közösen szakmailag meg kellene vitatni, és az eredményeket kormányküldöttségi szinten kellene elbírálni. Javasoltuk továbbá a közös szakcsoportok kinevezését. A szlovák Fél azon véleményen van, hogy az ilyen eljárás logikus és korrekt.

2.        A szlovák Fél nem érthet egyet azzal, hogy a magyar Fél a Szap és Budapest közötti vízi út minőségének csökkentését, és az 1977-es Szerződéshez viszonyítva egy fokkal csökkentett átosztályozását javasolja (lásd a június 5-i Alapokat).

3.        A szlovák Fél nem ért egyet a magyar Fél által előnyben részesített régi Duna-mederszabályozással (lásd a június 5-i Alapokat). Ezen kívül nem érthetünk egyet egy olyan javaslattal, mely nem biztosítja az árvíz elleni védelmet, ebben az esetben főleg a magyar területen.

4.        A szlovák Fél nem ért egyet a magyar Fél által javasolt Szap és Budapest közötti hajóút felújításának és karbantartásának módjával, mivel ezt ökológiai szempontból elfogadhatatlannak tartja (lásd a  június 5-i Alapokat).

5.        A szlovák Fél nem tartja a Szap alatti Duna-szakasz vízszint csökkenésének mérséklésére kitűzött célt elégségesnek. Ugyanúgy a mellékágak medrének mélyítése, amivel elérhető volna átfolyósításuk, nem oldja meg a talajvíz szintjének eddigi hosszantartó csökkenését. A mellékágak tekintetéből nem ökológiai (lásd a  június 5-i Alapokat).

6.        A szlovák Fél nem ért egyet a szemmel látható ökológiai problémák elhalasztásával, melyeket az 1977-es Szerződés keretén belül kellett volna megoldani (lásd a június 5-i Alapokat).

             Tisztelt Székely úr és a magyar delegáció tagjai, engedjék meg, hogy megemlítsek néhány tényt, melyeket jelentősnek tartok.

 a.         A Külön Megállapodás 5. cikkely 1. sz. pontja szerint a Felek elkötelezték magukat, hogy a Bíróság ítéletét véglegesnek és számukra kötelezőnek fogadják el, és jóhiszeműen és maradéktalanul végrehajtják.

b.        A Bíróság nézete az, hogy a Felek jogilag kötelezve vannak arra, hogy a tárgyalások folyamán, melyeket a Külön Megállapodás 5. cikkelye értelmében kell megvalósítaniuk, megfontolják, az 1977-es Szerződés kontextusában, hogyan lehet a Szerződés sokrétű céljait legjobban elérni, figyelembe véve azt, hogy minden célt el kellene érni. (139)

c.         Nem a Bíróság feladata meghatározni, milyennek kell lenni a Felek által megvalósított tárgyalások végső eredményének. A Felek maguk kötelesek kölcsönös megegyezés alapján olyan megoldást találni, mely figyelembe veszi az 1977-es Szerződés céljait és ezeket közösen, és elválaszthatatlanul kell elérni, ahogy a természeti környezet nemzetközi jogszabályait, a nemzetközi hajózás alapelveit is. A Feleknek kötelezettségük van úgy viselkedni, hogy a tárgyalásoknak értelmük legyen, ami nem lesz abban az esetben, ha akármelyik fél fenntartja saját álláspontját anélkül, hogy mérlegelné annak akármilyen módosítását. (141)

d.        A szószerinti megvalósítás helyett, a Szerződés céljának és a Felek által megkötés idejében fennálló szándékának kell fölénybe kerülnie. (142)

e.         Ha az ítélethozatal után megvalósuló tárgyalások nem lesznek előzetes feltételekhez kötve, mindkét fél számára hasznos lehet egy harmadik fél által nyújtott segítség és szakértői vélemények is. (143)

 Gondolkozzunk el a Bíróság ajánlásán, hogy ha a megvalósuló tárgyalások nem lesznek előzetes feltételekhez kötve, mindkét fél számára hasznos lehet egy harmadik fél által nyújtott segítség és szakértői vélemények is. Ha a magyar Országgyűlés a priori adja meg a szakmai megoldások feltételeit, így nehezíti annak lehetőséget, hogy a nyitott problémák megoldására egy harmadik fél bevonására kerüljön sor. A magyar fél e döntésével a magyar szakembereknek is megakadályozza, hogy elfogulatlanul nyilatkozzanak az álláspontjainkról.

             Mindkét Fél szakértői tudják, hogy a hajózás biztosításának érdekében, a – és itt magyar idézetet használok – „Duna lepusztított természeti környezetének” re-naturalizációja érdekében, az árvízvédelem érdekében, és itt újra megemlítem Önöknek az 1965-ös árvizet, mely szlovák területet öntött el, a Duna Szap és Budapest közötti szakaszán valamit tenni kell. A szakemberek mindkét oldalon tudják azt is, hogy a folyamot villamos energia termelésére is ki lehet használni.

             Ma két különböző javaslat van az asztalon. Az első javaslat, a szlovák javaslat, az eredeti Közös Egyezményes Tervből indul ki. A másik javaslat a duzzasztás nélküli Duna meder szabályozása azon eszmei javaslat szerint, melyet Önök átadtak nekünk, és melyre mi válaszoltunk. Közösen kellene megítélnünk, melyik javaslat a jobb. És éppen Ön, mint dunai kormánybiztos, közli velünk, hogy „mindent figyelembe vettek”, de nem hajlandó megmagyarázni nekünk, hogy hogyan vettek mindent figyelembe. Feltételezem, hogy az Önök küldöttsége előtt is világos, hogy szakmai tanácskozások nélkül nem tudjuk az Önök javaslatát elfogadni. A mi, és valószínűleg az Önök szakembereinek nézete szerint az Önök javaslata nem teljesíti az 1977-es Szerződés céljait, és a Felek szándékait a Szerződés megkötésének idejében sem, és néhány hátrányos következménnyel bír. Ezek főleg a következők:

             Tisztelt kormánybiztos úr, előterjesztette nekünk az április 2-i Megállapodás-tervezetet, azt állítva, hogy „mindent figyelembe vettek” és szeretnék, hogy ezzel mi egyetértsünk minden közös szakértői megítélés nélkül, és kössünk 40 évre szóló Megállapodást, és nyilván szeretnék, hogy szakmai megtárgyalás nélkül felelősségrészesedést vállaljunk az ilyen műszakilag nem érett javaslatért. Csak megismételhetjük önnek azt, amire a múltkor hivatkozott. Igen, a magyar kormányküldöttség javaslata is műszakilag megvalósítható az összes hátrányos következménnyel, de a mi támogatásunk és egyetértésünk nélkül. Az Önök ilyennemű szándékával nem érthetünk egyet éspedig azért is, mert a javaslat véleményünk szerint elsősorban nem szakszerű, nem ökologikus, és nem teljesíti sem azon célokat, melyek a Felek által követve voltak az 1977-es Szerződés megkötése idejében.

             Tényként megemlítem, hogy 1992 óta az 1811-1789 fkm közötti Duna szakaszon a hajóút fenntartása miatt 175 ezer köbméter kő volt közösen beépítve hidrotechnikai művekbe, és a gázlók kotrásakor kikotort több mint 1 millió köbméter kavicsot. A munkák terjedelme ellenére, ezt a szakaszt a hajóút minőségi paraméterei szempontjából nem lehet kielégítőnek és a rendezési munkákat elegendőnek tekinteni. A rendezési munkákkal járó költségeket ezen a szakaszon a szlovák Fél nyilvántartja, mint 1977-es Szerződés nem teljesítéséből következő károkat.

             A magyar Fél mostani magatartásával olyan pozícióba állítja a szlovák Felet, mikor más multilaterális nemzetközi szerződésekből következő nemzetközi elkötelezettségek teljesítése érdekében, részt vesz olyan beavatkozások megvalósításában, melyeket nem ésszerűnek és feleslegesnek tart, ha az 1977-es Szerződés céljai teljesítve lennének. A szlovák Fél ilyen magatartását nem lehet úgy tekinteni, mint egyetértést azzal, hogy a magyar Fél nem teljesíti azokat a célokat, melyeket a nagymarosi vízlépcső felépítésével kellett volna elérni, és nem legalizálja a magyar Fél hozzáállását. Ha a magyar Fél előterjesztett javaslatait továbbra is érvényesíteni akarja, akkor mindennemű további lépés előtt követelni fogjuk az Environmental impact assessment (környezeti hatáselemzés) közös elkészítését. Ennek elvégzése után folytathatjuk tanácskozásainkat a Szap-Budapest közötti szakaszról.

             És most néhány megjegyzés a régi Duna-meder problémáiról.

             Az anyagban, melyet 1999. decemberében adtak át nekünk, a következő meghatározás szerepel: A Duna régi medrének elsődleges feladatává az árvíz és a jég levezetése válik. Továbbá világosan meg van határozva a Duna ökológiailag minimális vízhozama: a vegetációs időszak alatt 400 m3/s, téli időszakban 20-40 m3/s, a mellékág rendszer ellátása vegetációs időszakban 90 m3/s. Az anyag megállapítja, hogy a Duna régi medrében nem lehetséges a kívánt vízszintek visszaállítása, ha a vízszintemelés érdekében a mederben nem hajtunk végre semmilyen intézkedéseket. Szintén említik, hogy a legegyszerűbb megoldás az olyan fenékküszöb megépítése, mint amilyen Dunakilitinél 1843 fkm-be volt felépítve. Említik, hogy az átlagos talajvízszint emelkedése a fenékküszöb megépítése után a szigetközi kutak 85 %-ban meghaladja az eredeti, a Duna elterelése előtti talajvízszintet is. Ez azt jelenti, hogy a küszöbök hatékonyak lehetnek, és el lehet velük érni a kívánt vízszintemelkedést a Dunában, és a talajvízszintekét is. Ebből indul ki a mi javaslatunk is; felépíteni néhány további ilyen küszöböt a Dunakilitinél lévő küszöbhöz kapcsolódva. Ezt nagyon ésszerűnek tartjuk.

 A probléma csak akkor kezdődik, mikor a munkák kidolgozásának megbízásánál Önök meghatározzák a Tanulmány kidolgozásának elveit, melyet 1999. decemberében előterjesztettek a szlovák félnek, mint:

 -    A magyar Országgyűlés határozata,

-    A két változat, melyek a magyar fél által úgy voltak elbírálva és kiválasztva, mint a két legmegfelelőbb változat.

 Ez az Önök által megadott két változat a következő:

-          a Dunába való kavics-szórás (11 millió köbméter kavics a Duna 30 km-es szakaszán)

-          a Duna medrének kanyargósítása az eredeti Duna-meder néhány helyen való eltorlaszolásával és 70 000 köbméter kőtömb beépítése a partok megszilárdítására és nagy terjedelmű földmunkák az ártérben.

             A mi, és valószínűleg az Önök szakembereinek nézete szerint is, az Önök javaslatának néhány alapvető problémája van. Ezek részletesebben a június 5-i Alapokban, az Önök 1999. évi anyagaiban, valamint a mi 2000. évi decemberi válaszunkban vannak kifejtve:

  1.  Az árvíz elleni védelem problematikus megoldása főleg a Szigetközben (szlovák nézet az 1954-es árvíz alapján).

  2. A hosszú idők óta létező és természetesen alakuló mellékágrendszer megzavarása és mesterséges átalakítása (emlékeztetem, hogy a Közös Egyezményes Terv az árterületet meghagyta, az üzemvízcsatorna az árterületen kívül van).

  3. Nem ökologikus megoldás hosszantartó kavicsszórással és az új Duna-meder építésével a régi Duna-meder többszöri lezárásával.

  4. Az anyag kitermelésével és szállításával összefüggő problémák.

  5. A két legköltségesebb változat kiválasztása, úgy a földmunkákat, mint az anyagot illetőleg (ez nem vélemény, ez tény).

             Ami a régi Duna-meder vízhozamairól szóló magyar követelményeket illeti, megemlítem, hogy jelenleg a régi Duna-mederbe, az 1995-ös kormányközi megállapodással összhangban, olyan vízmennyiség van átengedve, mely a magyar Fél által a vegetációs időszakra meghatározott ökológiai minimum 150 %-át, és a téli időszakra igényelt ökológiai mennyiség 250 %-át képezi. Tehát a régi Duna-mederbe az 1995-ös kormányközi megállapodás szerint átengedett vízhozam jelentősen meghaladja a magyar Fél által javasolt ökológiai minimális értéket.

             Tisztelt kormánybiztos úr! Ebben az esetben is igazolom, hogy a szlovák Fél nem támogathat műszakilag nem jó és nem indokolt javaslatokat, nem érthetünk egyet azzal, hogy részvételünk nélkül választják meg a műszaki változatokat, és ezeket ránk akarják kényszeríteni, sőt olyan állapotba akarnak hozni minket, hogy ezért felelőség-részesedésünk is legyen. Egyúttal a magyar Fél nem követelheti tőlünk nagyobb vízmennyiségek átengedését a Duna medrébe, mint amilyet a nekünk átadott anyagaikban ökológiailag megindokoltak. Úgy gondolom, hogy a szlovák Fél ebben az igénylésben Önökhöz nagyon előzékeny marad egészen a tárgyalások sikeres befejezéséig, és esetleg azon túl is, ha másként nem egyezünk meg, vizet a Duna-mederbe az 1995-ös Megállapodás értelmében fog átengedni. Megismétlem, ez jóval több, mint azt az Önök által elkészített anyagban ökológiailag megindokolták.

             Feltételezem, hogy a Duna e szakaszán, ily különböző álláspontjaink ellenére is meg tudunk egyezni, ahogy ezt a 2001. június 5-i nyitóbeszédemben említettem.

            Tisztelt kormánybiztos úr, nagyon kívánatos, hogy megtegyük az első, legalább kis lépést is a nyitott kérdések megoldása felé a teljes megállapodás eléréséhez vezető úton.

 Ezért engedjék meg, hogy javasoljam: ebben a fázisban összpontosítsunk a Duna felső szakaszára (a vízlépcsőrendszer bősi része). Alakítsunk ki szakcsoportokat és adjuk meg nekik a konkrét feladatokat:

 Ha ezekben a kérdésekben sikerül előzetes közös következtetésekre jutnunk, ez az alsó szakaszon is felbátoríthat és felbíztathat minket a közös válaszok keresésekor azokra a kérdésekre, melyek a Szerződés céljainak elérése útján állnak. Ily módon a munkánkkal elérkezhetünk a teljes megállapodáshoz, mely rendezi a Duna Pozsony-Budapesti szakaszát.

             Tisztelt kormánybiztos úr, fogjunk hozzá e probléma-köteg kibogozásához. Még ha az egész csomagról szóló megállapodást is kell elérnünk, és csak ez a megállapodás lesz a kormányoknak jóváhagyásra előterjesztve, ez nem hátráltathat abban, hogy részletlépésekben haladjunk anélkül, hogy egyik vagy másik Fél jogi pozíciója kárt szenvedjen. Tisztelt kormánybiztos úr, nyújtom kezem a közreműködésre ezen az úton, és hinni akarom, hogy Ön is elindul rajta.

 

            Köszönöm figyelmüket

 

2001. június 29., Budapest