Podklady_hu/5.jún 2001/title> </head> <body background="../podklady/podklad_8.jpg"> <div class=Section1> <p align="right">Az 2001. június 5-i Jegyzőkönyv</p> <p align="right"> sz. melléklete</p> <h3 align="center">A közös szakértőcsoportok kialakításának és tárgyalásainak alapjai</h3> <p> </p> <p><u>A szakcsoportok tárgyalási</u> alapja az, hogy <b>a kormánybizottságok a Nemzetközi Bíróság Ítéletéből, az 1977-es Szerződésből, és a szerződéses viszony fejlődéséből, valamint a jelenlegi állapotból indulnak ki.</b> <u>A szakcsoportok alakításánál és munkakörük meghatározásánál</u><b> az 1999. decemberi magyar komplex anyagból, és 2000. decemberi szlovák terjedelmes válaszból indulunk ki.</b></p> <p> A szakértői csoportok feladatait általánosan két területre lehet besorolni, éspedig:</p> <p> - a bősi vízlépcső térsége és</p> <p> - a nagymarosi vízlépcső térsége.</p> <h3> </h3> <h3> I. A BŐSI VÍZLÉPCSŐ TÉRSÉGE</h3> <h4> I. 1. <span style="text-transform: uppercase"> Vízhozamok a Duna medrében</span></h4> <p>Az 1977-es Szerződés 14. cikk (1) sz. bekezdése szerint <b>„a Duna régi medrében (Dunakiliti és Szap között) a jóváhagyott Közös Egyezményes Terv vízmérlegében szereplő vízhozamot kell biztosítani, hacsak a természeti viszonyok vagy egyéb körülmények időlegesen nem követelnek ennél kisebb vagy nagyobb vízmennyiséget”</b>. A 14. cikk (3) sz. bekezdése szerint: ha további, a vízmérleg által meghatározott mennyiségen felüli vízkivétel csökkentené az energiatermelést, az a szerződéses Fél, mely megvalósította a túlfogyasztást, megfelelő villamos energia részesedése csökkentésével lesz bírságolva.</p> <p>A Nemzetközi Bíróság Ítélete (19) pontjában írják, hogy a KET vízmérlege szerint “<b>A Közös egyezményes terv meghatározta …, hogy alacsony vízhozamok esetén legkevesebb 50 m</b><b><sup>3</sup></b><b>/s kellene folynia a Duna régi medrébe (szanitáris vízhozam), azon mennyiségen kívül, mellyel a mellékág rendszerek vannak ellátva.</b> Végül a Közös üzemeltetési szabályzat tervezete meghatározza, <b>“hogy ami a Dunakiliti tározó tenyészeti időszak alatti üzemeltetését illeti, szükség esetén a Duna régi medrébe 200 m</b><b><sup>3</sup></b><b>/s víz lesz lebocsátva, a meghatározott szanitáris vízhozam biztosításán kívül.”</b></p> <p>A magyar anyag fontos részét képezi az öt elismert magyar intézmény ismerete, melyek szerzői a magyar <b>“Ökológiai-műszaki koncepciónak”</b>. Ennek lényege az, hogy “a Duna szigetközi szakasza”, az országhatár - Rajka (1850 fkm) és Dunakiliti között (1839 fkm) <b>biztosítsa a mellékágak, és így a talaj vízellátását. Az Öreg Duna elsődleges feladatává válik az árhullámok és a jég levezetése, minimálisan olyan vízhozam mellett, mely magasabb, mint az algaszaporodás határértéke,</b> továbbá a kis- és a sporthajó forgalom folyamatos biztosítása. A Magyar Fél által előterjesztett anyagokban ([A-I/3.4.2] sz. fejezet, [3-A-I/3.4.2-1] sz. bekezdés 2. pontjában) szintén fontos az <b>egyértelműen meghatározott Duna minimális ökológiai vízhozama a tenyészeti időszak alatt, 400 m</b><b><sup>3</sup></b><b>/s-ra meghatározva. A Magyar Fél szerint [3-A-I/3.4.2-1], <u>a régi Duna meder, Dunacsúny és Szap közötti 400 m</u></b><b><u><sup>3</sup></u></b><b><u>/s-es vízhozamot a téli, tenyészeti időszakon kívüli, időszakban le lehet csökkenteni.</u></b><b> Szintén egyet lehet érteni azzal</b> [3-B-6.2.3.1.1-2], <b>hogy a természetes téli alacsony vízállásoknál a mellékág rendszerekben 20-20 m</b><b><sup>3</sup></b><b>/s, és a régi Duna medrében 20 - 40 m</b><b><sup>3</sup></b><b>/s elegendő</b>, megfelelő szabályozás mellett. <b>A tenyészeti időszakban a mellékág rendszerekbe 90-90 m</b><b><sup>3</sup></b><b>/s vízhozam ellátás van feltételezve.</b></p> <p><i>Az szögletes zárójelben lévő számak </i>[<b>3-A-I/3.4.2-1</b>]<i> a Szlovák Félnek előterjesztett magyar anyagokban lévő bekezdést jelzik</i><i></i></p> <p><b>Az 1995. évi Megállapodás </b>szerint<b>, jelenleg a tenyészeti időszakon kívüli minimális vízhozam a régi Duna mederben 250 m</b><b><sup>3</sup></b><b>/s, és a maximális vízhozam tenyészeti időszak alatt 600 m</b><b><sup>3</sup></b><b>/s,</b> a magas vízhozamok levezetésén kívül.</p> <p><b>Az 1977-es Szerződés, valamit az 1995. évi Megállapodás értelmében, és az 1995. évi Megállapodás szerinti közös megfigyelés eredményei szerint a Szlovák Fél egyetért ezzel, a Magyar Fél által, a régi Duna mederre vonatkoztatott ökológiai vízhozamokra kifejezett szaknézetével.</b></p> <blockquote> <p><u>I.1.A. A szakcsoportnak adott feladatok</u></p> <p> Egy javaslatot kidolgozni a régi Duna meder vízhozamok nagyságára, a minimális ökológiai vízhozam magyar meghatározása szerint, az 1977-es Szerződés és az 1995. évi Megállapodás figyelembevételével. Ezen kívül meghatározni a Mosoni Duna részére, valamint a szlovák mellékágrendszerbe és a magyar mellékágrendszerbe vezetendő vízhozamot.</p> </blockquote> <h4> I.2. A <span style="text-transform: uppercase">Régi Duna mederszabályozások</span> </h4> <p>Az „Ökológiai-műszaki koncepció” [3-A-I.1-3] című magyar javaslat fontos részét képezi, hogy a Duna szigetközi szakasza biztosítsa a mellékágak vízellátását, és így a talaj talajnedvesség-ellátását. Az öreg Duna elsődleges feladatává válik az árhullámok, valamint a jég levezetése, továbbá a folyamatos sport- és kishajózás biztosítása.</p> <p> A magyar anyag meghatározza [3-B-4.1.13-4]: „Látható, hogy a vízhozam részesedés vizsgált értékekeinél <b>a régi Duna medrében a követelt vízállások visszaállítása nem lehetséges, ha a vízállás megemelésének érdekében nem alkalmazunk a mederben semmilyen intézkedéseket”.</b></p> <p> A Magyar Fél részéről felépítet, és a Szlovák Félnek előterjesztett ökológiai-műszaki koncepció <b>elvei</b> [3-A-I.1-1] a következők:</p> <p>- <b>az Országgyűlés érvényes határozata</b> (egyértelműen leírván: “mely <b>megtiltja</b> a Dunakiliti műtárgy üzembe helyezését, illetve a tározó megtöltését”),</p> <p>- <b>két változat</b> meghatározása, melyek a Szigetközi ellátás változatainak vizsgálatai során, a Magyar Fél által úgy voltak megítélve és kiválasztva, mint a két legelőnyösebb.</p> <p> Az első elv, <b>az Országgyűlés érvényes határozata</b>, fékezi a Dunakiliti gát felhasználásának lehetőségét a kitűzött célokra, mely jelenleg a magyar mellékágrendszer vízellátását szabályozza. A második elv, a Magyar Fél által <b>előre meghatározott két változat</b>, éspedig kavicsszórás a Duna mederbe, és a kanyargósításos megoldás a szlovák szakértők szerint nem képez megfelelő megoldást főleg ökológiai és gazdasági szempontból.</p> <p> A Dunakiliti műtárgyak felhasználását illetően tett magyar nyilatkozatra [3-A-I.1-6] [3-A-I.1-7] <b>a Szlovák Fél </b>véleménye az,<b> hogy a magyar Országgyűlés azon határozata, mely szerint a</b><b> </b><b>Dunakiliti műtárgy nem használandó fel - esetleg el kell bontani, nem szabad hogy károsítsa sem a magyar nemzetgazdaságot sem a szomszédos állam gazdaságát. Helytelen műszaki megoldás, mely politikai döntésen alapszik</b> (a parlament nyilván nem egy műszaki intézmény), nem járul hozzá sem konstruktív megvitatásához, sem az ökológiához, sem a magyar gazdasághoz, és a jó szomszédi viszonyokhoz sem.</p> <p>A két megnevezett megoldás-változathoz a Magyar Fél egyéb lehetőségeket is feltüntet. Az egyik feltüntetett lehetőség a <b>sűrű duzzasztás</b>. Ami a sűrű duzzasztást illeti, ez következőképpen van jellemezve [3-B-6.1.2-A3-1]: “Különböző dokumentumok és tanulmányok számolnak 2-9 gáttal, illetve fenékgátakkal. A gátműtárgyak megoldási lehetőségei többfélék. <b>A legegyszerűbb megoldás olyan fenékgát, amilyen Dunakilitinél lett felépítve.</b> Más megoldásoknál a gátműtárgy mozgó elemeket is tartalmaz. Minden megoldásnál egy hajózsilip építése lehetséges, melyek lehetővé teszik a sporthajózást. A különféle gátműtárgyak típusait kombinálni is lehet attól függően, hogy milyen duzzasztás, illetve a gázló milyen vízszintvonala kívánatos.” A Magyar Fél ezen elgondolásainak racionális alapja van, és már tanulmányként el vannak készítve.</p> <p>A döntéshozatalhoz fontos az az ismeret [3-B-4.1-P3.3-7], hogy <b>az</b> <b>átlag talajvízszint emelkedésének mértéke a fenékküszöb felépítése után olyan, hogy a kialakuló átlag talajvízszint a kutak 85 %-ban meghaladja az eredeti (az elterelés előtti) talajvízszintet.</b> A további döntéshozatalhoz ez azt jelenti, <b>hogy a Dunában Dunakiliti alatt néhány fenékküszöb elég lenne ahhoz,</b> <b>hogy magasabb talajvízszinteket érjünk el, mint 1992-ben és könnyebben megközelítenénk azokat a </b>(még magasabb)<b> szinteket, melyeket ma ideálisaknak tartunk.</b> Ilyen esetben a módosítások költsége hasonlóképpen alakulna, mint a Dunakiliti fenékküszöb költsége és a karbantartási költségek is hasonlóak lennék. Úgy látszik, hogy ilyen elgondolások e következtetéshez vezetnek: <b>Az öreg Duna leggazdaságosabb szabályozási módja, a legkisebb zavaróhatással a természetre, a Dunára, és partjaira, ökológiai szempontból, a Dunakiliti műtárgynál lévő hasonló fenékküszöbök felépítése.</b></p> <p> <b>A Szlovák Fél javasolja úgy haladni a régi mederben végzendő munkálatokkal</b>, hogy Dunakiliti alatt gyorsan, felesleges halogatás nélkül és kis beruházásokkal elérhető legyen a Duna vízszintjének emelése, és megteremtődjenek a magyar, illetve a szlovák oldalon lévő mellékágak és a Duna újabb összekapcsolásának lehetőségei. <b>Első lépésként két, illetve három fenékgátat javasolunk építeni a Duna Dunakiliti alatti medrében.</b> A munka eredményét javasoljuk figyelni és a monitorozás alapján kidolgozni a további munkálatok folytatását. <b>Az 1977-es Szerződés </b>szerint <b>a régi Duna meder 1811-1842 fkm között végzendő szabályozás a Magyar Fél feladata.</b></p> <p> <u>I.2.A. A szakcsoportnak adott feladatok</u></p> <blockquote> <p>Egy javaslatot kidolgozni a régi Duna meder vízszintemelésére, és az ágrendszerek Dunával való összekötésére két (vagy több) fenékgát segítségével, a Dunakiliti fenékgátra kapcsolódóan. Javasolni egy vízszintmagasságot, a mellékágak Dunával való összekötés helyét és módját.</p> </blockquote> <h4> I.3. AZ ÁRVÍZ ELLENI VÉDELEM</h4> <p> <b>A magyar javaslat fontos részét képezi </b>az az ismeret<b> </b>[3-A-I.1-3], hogy <b>„az Öreg Duna elsődleges feladatává válik az árvizek levezetése, jéglevezetés, és továbbá a folyamatos kis- és sporthajózás”</b>.<b></b></p> <p> A Szlovák Fél javasolja [3-A-I/1.2.2-8] annak <b>közös meghatározását, hogy milyen nagyságú árvízhullámokra kell a régi Duna medrét fenntartani</b>. A vízlépcső 1000 éves vizet képes levezetni (Bécsben, 1501-ben előfordult 15000 m<sup>3</sup>/s körüli vízhozam). A Szlovák Fél véleménye az, hogy <b>a régi Duna medret 10600 m<sup>3</sup>/s levezetés képességére kellene előkészíteni</b> (ez több mint 100 éves dunai vízhozamot jelent Pozsonynál), és a Szlovák Tudományos Akadémia legújabb kutatásai szerint, valamint az európai árvíztapasztalatok alapján még magasabb vízhozammal is kell számítani.</p> <p> A Szlovák Fél javasolja a követelt hajózás közös meghatározását, ennek paramétereit és a megvalósítási feltételeit.</p> <blockquote> <p><u> I.3.A. A szakcsoportnak adott feladatok</u></p> <p>Meghatározni, milyen árvízhozamra kell rendezni és karbantartani a régi Duna medret. Az árvízhozam biztonságos levezetésére teendő intézkedések meghatározása. A Dunacsúny-Dunakiliti és Szap közötti Duna hajózhatósság követelményeinek meghatározása.</p> </blockquote> <p> Továbbá megítélni:</p> <ul> <li>a meghatározott árvízhozamok levezetését, jéglevezetését,</li> <li>a védőtöltések megerősítését,</li> <li>a kis-, sport-, és műszaki hajózás, esetleg a póthajózás biztosítására szóló javaslatokat,</li> <li>a Dunakiliti gát régi Duna meder közös üzemeltetési rendjébe való besorolásának műszaki feltételeit,</li> <li>a dunacsúnyi vízlépcső régi Duna meder közös üzemeltetési rendjébe való besorolásának műszaki feltételeit,</li> <li>a mellékágrendszerek és a bősi vízlépcső műtárgyak közti viszonyát, a mellékág rendszerek bősi vízlépcső műtárgyrendszerébe való besorolását, vagy kihagyását.</li> </ul> <p></p> <h3> II. NAGYMAROSI VÍZLÉPCSŐ TÉRSÉGE</h3> <h4> II.1. Javasolt feladatok</h4> <p> A Magyar Fél által „A Duna (Rajka)-Szap-Budapest szakasza duzzasztás nélküli rendezésének hosszú távú (50 év) műszaki koncepciója” terv-javaslat kidolgozásának <b>egyetlen célja</b> a Szap-Budapest közötti szakaszon nemzetközi hajóút biztosítása, azon akadályok eltávolításával, melyek jelenleg a létező hajóút vonalában találhatók [3-C-I-2-1].</p> <p> Az anyagban kifogásolható, hogy <b>kifejezetten (lásd például a [C-I], [3-C-I] címeket) nem foglalkozik a Duna e szakaszával a hatályban lévő 1977-es Szerződés értelmében, és nem hasonlítja össze azokat az eredményeket, melyek az 1977-es Szerződés szerint végzett munkálatokkal elérhetők lettek volna.</b></p> <p> <b>Az előterjesztett anyag a nagymarosi vízlépcsőről szóló részben nem foglalkozik a Duna vízszintjének emelésével, csak a további vízszint csökkenés mérséklésével, ami ökológiai szempontból meglepő.</b></p> <p> A Szap alatti szakasz megoldásának célja (<b>Szap-Gönyűi szakasz</b>) a Magyar Fél véleménye szerint, a meder alakulásának hosszú időszakaszra szóló stabilizálása, megfelelő védelemmel, például <b>gabionok segítségével a teljes keresztmetszetben</b>.</p> <p> <b>A Duna meder szelvénye, a Gönyű és Szap közötti szakaszon, homokos kavicsszórással lesz kialakítva. Az egész szelvény a hajóút vonalában RENO nevű matracokkal (gabionok), illetve egyéb hasonló víz alá rakott burkolatokkal 30 cm-es vastagságban lesz burkolva. Más helyeken a kőburkolat vastagsága 60 cm lesz. </b>Az az elvárás, hogy ilyen műszaki beavatkozás garantálni fogja a nemzetközi hajóutat 900 m hosszúságba, és e felett vízszintemelkedést 5 km-es szakaszon.</p> <p> A Magyar Fél megemlíti, hogy abban az esetben, ha a Duna mederfenék sziklás, a hajóút mélyítése megnehezedik.</p> <p> Az anyagban megemlítik, hogy az ilyen <b>megoldás csak akkor kompenzálhatja a Gönyű és Szob közötti Duna szakasz általános vízszint csökkenést, ha az illető 84 km-es szakaszon (1790-1706 fkm) ilyen megoldás átlagban minden 4. kilométerben valósul meg, éspedig rövid időn belül.</b></p> <h4> II.2. A természeti környezetre való kihatás</h4> <p> A természeti környezetre való hatások elemzésének bevezetőjéül, a Magyar Fél által előterjesztett anyagok szerint, <b>a munka célkitűzés azon posztulátuma </b>szolgál [3-C-II-3], hogy <b>„... olyan munka részek legyenek elkészítve, melyek alapján a magyar küldöttség (és a nyilvánosság) koncepció szinten döntsön arról, hogy az alsó duzzasztás (Pilismarót, Nagymaros) építésének elmaradása esetében is, hosszú távon</b></p> <p><b>- a nemzetközi követelményeknek megfelelő hajóút fenntartható,</b></p> <p><b>- és a természeti környezet állapotának javításának alap céljai megvalósíthatók”.</b></p> <p> Ez azt jelenti, hogy <b>az előterjesztett magyar anyag célhatározó</b>, mivel nem ismerteti, és alapjában <b>elveti az 1977-es Szerződés</b>, valamint a Közös Egyezményes Terv <b>szerinti lehetséges megoldás összehasonlítását</b>.</p> <p> Ezeken kívül ettől a jelentéstől a Magyar Fél elvárta a következő válaszok kidolgozását [3-C-II-4]:</p> <ul style='margin-top:0cm' type=disc> <li class=MsoNormal style='text-align:justify;line-height:12.0pt;mso-pagination: none;mso-list:l50 level1 lfo49;tab-stops:list 36.0pt;mso-layout-grid-align: none;text-autospace:none'><b>a természet milyen állapotához vezethet az alsó vízlépcső nélküli koncepció megvalósítása</b> (ökológiai szempontból a legfontosabb és legérzékenyebb hatások)</li> <li class=MsoNormal style='text-align:justify;line-height:12.0pt;mso-pagination: none;mso-list:l50 level1 lfo49;tab-stops:list 36.0pt;mso-layout-grid-align: none;text-autospace:none'><b>a természeti környezet kedvező állapotának fenntartásához/eléréséhez milyen alapintézkedések szükségesek a táj rehabilitáció szempontjából.</b></li> </ul> <p> <b>Ez a cél a magyar anyagban nem volt teljesítve. Nem volt meghatározva az az állapot, mely a javasolt szabályozások kiépítése után áll elő, és nem voltak meghatározva semmilyen kritériumok, melyek alapján az ilyen állapotot lehetne értékelni.</b> Ugyanúgy nem voltak meghatározva azon intézkedések, melyeket a szabályozó munkálatok alatt be kellene tartani. A természeti környezet, mely gyakran, mint tönkretett van meghatározva (a tönkretettségnek nincs semmi köze a BNV 1977-es Szerződés szerinti tervezéséhez és építéséhez), tényleges rehabilitációjáról nincs semmi sem írva. Azt, hogy nem szabadna kőolaj-eredetű anyagokkal szennyezett vizet kiengedni nem rehabilitációnak, de alapvető higiéniai kötelességnek lehet tartani, melynek már régen teljesítve kellene lenni és az 1977-es Szerződés betartása esetében már régen, és maradéktalanul teljesítve volna.</p> <p> Fontos továbbá a magyar tanulmány céljának meghatározása, mely a Szlovák Fél számára „A környezeti elemzés céljai, esközei” című részben így volt szó szerint előterjesztve: <b>„Jelen tanulmány célja tehát a Megbízó elvárásainak megfelelően az, hogy a hosszútávra, azaz 50 éves időszakra kidolgozott alsó duzzasztás nélküli folyószabályozási műszaki koncepció adataira és becsléseire épülő, a Megbízó által meghatározott kérdések koncepcionális szintű megválaszolása érdekében készített, környezeti elemzést nyújtson, a rendelkezésre álló keretek által meghatározott korlátokon belül”.</b> Ebben a meghatározásban már nem található a feliratban maghatározott cél, azaz megállapítani a környezetre való hatást. <b>A jelentésben említett biológiai megfigyelések semmilyen eredménye sem irányul a feltételezett műszaki beavatkozások élővilágra való esetleges hatásainak előrejelzésének megkísérléséhez.</b></p> <p> A tanulmány feldolgozói meghatározzák [3-C-II-1.4.2-1], <b>hogy „a terület természeti környezet, és a folyamszakasz ökológiai értékei a mellékágak, és a szigetek területére központosítva lesznek”. </b>Nézetünk szerint azonban ennek nem kell azt jelentenie, hogy <b>ilyen értékek nem találhatók közvetlenül a Duna folyamában, vagy hogy ökológiai szempontból a Duna folyamával nem kell törődni.</b> A Szlovák Fél nem ért egyet azzal, hogy <b>„a Megbízó elvárásainak megfelelően“</b> a Duna meder ezen a szakaszon nem ökológiai alapelvek szerint lesz rehabilitálva. Így arra a <b>nézetre</b> hajlunk, <b>hogy ökológiai szempontból a természeti környezet és a Duna folyam védelmének céljai az 1977-es Szerződés szerint alapvetően jobban érhetők el, mint a Magyar Fél által előterjesztett javaslattal.</b></p> <p> <b>A Magyar Fél tanulmánya</b> nem irányul egy 1977-es Szerződés értelmében kidolgozott tervezeti megoldás, és az új javaslatok közötti összehasonlítási elemezés felé, csak<b> annak az igazolására, hogy létezik egy 50 évre szóló megoldás az 1977-es Szerződés szerinti megoldáson kívül is. A Magyar Fél nem bizonyította és nem is igyekezett a szlovák szakembereknek bebizonyítani, hogy az ő javaslata ökológiai, és más szempontokból is jobb, mint az 1977-es Szerződés szerinti megoldás.</b></p> <p>Az ökológiai alapelvekről vezetett további tárgyalásokhoz fontos az Ökológiai célállapot című rész [3-C-II-1.6-1]-tól [3-C-II-1.6-7]-ig, ahol szó szerint ez található:</p> <ul style='margin-top:0cm' type=disc> <li class=MsoNormal style='text-align:justify;line-height:12.0pt;mso-pagination: none;mso-list:l27 level1 lfo50;tab-stops:list 36.0pt;mso-layout-grid-align: none;text-autospace:none'><b>„az u.n. „eredeti állapot“ visszaállítása nem lehet cél, mert változott a vízgyűjtőterület, az éghajlat, a hordalékviszonyok, továbbá a folyammal kapcsolatos igények és elvárások”</b></li> <li class=MsoNormal style='text-align:justify;line-height:12.0pt;mso-pagination: none;mso-list:l27 level1 lfo50;tab-stops:list 36.0pt;mso-layout-grid-align: none;text-autospace:none'><b><u>„a célállapot meghatározásához részletesebb ökológiai koncepció nem áll rendelkezésre”</u></b><b><u></u></b></li> <li class=MsoNormal style='text-align:justify;line-height:12.0pt;mso-pagination: none;mso-list:l27 level1 lfo50;tab-stops:list 36.0pt;mso-layout-grid-align: none;text-autospace:none'><b>„az elérendő ökológiai célállapot az egyes mellékág-sziget rendszerek esetében eltérő: <br> - az öregedés, környezet-pusztulás eltérő stádiumai miatt, <br> - és a környező települések lakósságának eltérő igényei (vagy regionális, országos érdekek) szerint”,</b></li> <li class=MsoNormal style='text-align:justify;line-height:12.0pt;mso-pagination: none;mso-list:l27 level1 lfo50;tab-stops:list 36.0pt;mso-layout-grid-align: none;text-autospace:none'><b>„általánosan elérendő ökológiai cél, hogy a folyószakasz biodiverzitása az elérhető legnagyobb mértékben növekedjék, a Duna szakasz meglévő táji, környezeti értékei megőrzésre kerüljenek, amennyiben fizikailag megvalósítható (a komplex rendezés szempontjaira is figyelemmel) rehabilitálandók legyenek.“</b></li> </ul> <p> A tanulmány tehát azt állítja, hogy <b>némelyik tényező megváltozott</b>, mint az éghajlat, a hordalékviszonyok, valamint a folyammal kapcsolatos igények, stb. Ezeket a változásokat azonban nem határozza meg és nagyságrendben sem ismerteti. Igazolja, hogy <b><u>a magyar oldalon nem áll rendelkezésre részletesebb ökológiai koncepció a célállapot meghatározására</u>.</b> Igazolja a Szap-Budapest közötti szakaszon <b>lepusztult környezet</b> létezését (mely nem függ össze az 1977-es Szerződés szerinti vízlépcsőrendszerrel). Rámutat az <b>eltérő</b> <b>polgár- és országos követelményekre</b>. Meghatározza, hogy ökológiai célként <b>a lehető</b> <b>legnagyobb biodiverzitás </b>biztosítása<b> és a létező (lepusztult?) táji értékek megőrzése </b>szerepel. A Magyar Fél kimondja, hogy az eredeti állapot visszaállítása, tehát olyan múlt állapot felállítása, mely ökológiailag elfogadható lenne, nem szerepelhet célként. A Dunacsúny-Szap közötti szakasztól eltérően <b>nem tűzi ki célként a lecsökkent Duna vízszintek megemelését</b>, <u>mivel olyan alapanyagokat kellett elkészíteni</u> <b>„melyek alapján a magyar küldöttség (és a nyilvánosság) dönteni fog koncepciós szinten arról, hogy az <u>alsó vízduzzasztás elmaradása</u> esetében (Pilismarót, Nagymaros) hosszú távon a nemzetközi követelményeknek megfelelő hajóút fenntartása lehetséges és lehetséges a természeti környezet állapotának javítására kitűzött alapvető célok megvalósítása.“</b> A „<b>hosszú távú alsó duzzasztás”</b> nem megvalósítását úgyis lehet értelmezni hogy <b>a Magyar Fél ideiglenesen nem építi fel az alsó vízlépcsőt</b>. Végezetül úgy tűnik, hogy az előterjesztett anyagokban nincs a Magyar Fél érdekében nemcsak <b>„az eredeti állapot visszaállítása (a Dunacsúny és Szap közötti Duna szakasz részétől eltérően)“</b>, de a reális, ökológiailag legalább elfogadható megoldás sem a Duna meder számára ezen a hosszú Szap alatti szakaszon.</p> <p> Ami a biodiverzitást illeti a magyar szakembereknek elsősorban meg kellene <b>határozni milyen biodiverzitást, és milyen élőhelyeket</b> támogatnának és segítenének elő megteremteni, mivel számos, a szövegben említett, „lepusztult terület” ma magasabb összstatisztikai biodiverzitással rendelkezik, mint azok, melyeket javasolt kotrással és szabályozással meg akarnak teremteni.</p> <p> Az egész szöveg sok bizarr megállapítást tartalmaz. Példaként csak néhányat említünk:</p> <p> 3-C-II-10.1 és 2] „<b>A helyszíni bejárás csak két nyári hónapon áttartott</b>, és ezért az elemzésben nem szerepel számos tavaszi faj, ill., hogy a fajok tényleges gazdagsága mintegy 2-3-szoros”. <br> <b>Ilyen adatok alapján volt az 50 évre szóló előrejelzés kidolgozva? Milyen adatok alapján készítette azelőtt a Magyar Fél az anyagot a HNB felé? Milyen adatok alapján beszélt ökológiai kényszerhelyzetről?</b> A Magyar Fél miért nem használta fel a régebbi adatokat? Léteznek-e egyáltalán ilyen adatok? A Magyar Fél ezeket miért nem említette?</p> <p> Például a [3. sz. táblázatban] <b>a madarak listája csak a felét képezi a szlovák oldalon ismert fajoknak</b> a közös szlovák-magyar Duna szakaszon [3-C-II-9.4-7]. Az a megállapítás, hogy a 108, a táblázatban ismertetett faj két és fél évtized alatt volt megállapítva nagyon felszínes kutatásra vall.</p> <p> [3-C-II-9.1.2-13] „A térségben élő több ezer faj felsorolása nem feladata ennek a munkának, <b>erre egyébként is csak specialisták lennének képesek</b>”.</p> <p> Ezek apéldák azt a kérdést hívják elő, hogy mennyire felelőségteljesen voltak elkészítve az alapanyagok olyan fontos döntéshez, hogy teljesíteni-e, és hogyan ahatályban lévő nemzetközi szerződést.</p> <p> Nyilvánvaló, hogy a tanulmány szerzőinek majdnem alapvető célja, a mellékágak áramlásának felújítása, a halak, a vízi puhatestűek, a hygrofil és vízi ízeltlábúak és más gerinctelen élőlények diverzitásának csökkenéséhez vezetne. Ellentmondásos, hogy a tanulmányban, mely több részében a mellékágak sporthalászatra való kihasználását proklamálja, így tulajdonképpen több fitofil halfajta, mint a csuka, és a ponty ívóhelyeinek, a kisebb és fiatal halak pihenőhelyeinek és élelembázisuk megsemmisítését javasolja. Ilyen ellentmondásban van a mellékágaknak olyan megjelölése is, hogy ezek a madarak jelentős vadászterületei, mert az öregedő, és nem teljes mértékben áramló mellékágaknak nagyobb élelem kínálata van.</p> <p> A Magyar Fél igazából <b>érveléseket</b> keres az „<b>alsó duzzasztás” ellen.</b> Csak néhány kiválasztott ismeretet sorolunk és világosítunk fel:</p> <p> A Szlovák Fél számára nyugtalanító, hogy <b>a többé-kevésbé spontánul keletkezett kavicsos, fövényes és agyagos vegetáció nélküli partok jelenléte nincs a tanulmányban sehol sem pozitívan kiemelve, vagy többé-kevésbé kereskedelmi célokra van előre kijelölve.</b> Eközben, <b>egész csoport specializált ripikol rovarfaj, vagy erősen elnyomott rovarfaj jelentős élőhelyről, és jelentős tájképező elemről </b>van szó,<b> főleg a súlyosan,</b> a hajózás miatt, <b>megerősített partokhoz hasonlítva.</b> A természetes partok, kavicsos és fövényes padkák keletkezése éppen a vízszint ingadozás feltételéhez van kötve.</p> <p> <b>A szerzők megállapítják, hogy a bősi erőmű által okozott vízszintingadozás a partokon keletkező úttörő közösségeket és a bokros fűzeket rongálja. De e közösségek éppen azért keletkeztek a partokon</b>, mivel itt a szukcesszió fékezve van ismételt zavarással (diszturbancióval). Ez tulajdonképpen a hosszantartó és ismétlődő létezésük előfeltétele. Hiszen immár 1992-től így történik. A szukcesszió folytatását tulajdonképpen a Duna vízszintingadozás akadályozza meg. <b>Éppen azért léteznek ott ezek az értékes közösségek</b>, melyek a Magyar Fél részéről, mint veszélyeztetettek vannak megjelölve.</p> <p> A [3-C-II.1-1] és tovább, a [3-C-II-1.2-2] bekezdésben a mellékágak öregedésének és elszigetelésének folyamatai vannak leírva. Nyilvánvaló, hogy <b>a Magyar Fél fő okként a Duna folyammeder és vízszint csökkenését hozza fel, de elvből ellenzi a vízszintduzzasztást, természetesen a kormány döntése szerint, csak a Szap község alatti Duna szakaszon.</b></p> <p> Sőt a [3-C-II-1.2-2]-ben azt írja, hogy „... elmondható, hogy a főmeder és a mellékág kapcsolatának romlása egy <u>olyan természetes folyamat</u>, amelyet a folyó vízszintjeinek csökkenése csak meggyorsít.” Tehát, <b>a nem kívánatos vízszintcsökkenés, melyet az állandó kavicskotrás és folyammódosítás is okoz, a magyar ökológusok számára ugyan gyors, de „természetes folyamattá” válik.</b> Éppen a vízszintduzzasztás (a nagymarosi vízlépcsőtől) következménye lenne, hogy a hajóút biztosítva lenne kotrás és mederburkolás, valamint más a Magyar Fél által javasolt szabályozások nélkül. Ez hasznukra válna a létező Duna ágaknak és környező élőhelyeknek.</p> <p> Említsük meg, hogy az <b>összköltségek</b> (az akadályok felszámolása [3-C-I-5.1], a vízszintcsökkenés mérséklése [3-C-I-5.2], a nemzetközi hajóút biztosítása [3-C-I-5.3], a karbantartás [3-C-I-5.4]) 50 év alatt az 1999-es árak szerint a Magyar Fél által összeállított táblázat szerint (említett [3-C-I-5.5.2-1] után) <b>136689,3 mil. Ft.</b> (Hány forintot jelent ez naponta egy áthaladó hajóra átszámolva?). Ezek a költségek szükségtelenné válnak, ha a Duna vize duzzasztással meg lesz emelve, például vízlépcső felépítésével, mely ezen túl még pénzt keresne energiatermeléssel. Ilyen költségek elegek lehetnének a nagymarosi vízlépcső felépítéséhez is, mely a hajózás kérdéseinek megoldásán kívül a Közös Egyezményes Terv szerinti folyamatos üzemeltetés mellett 1040 GWh/év villamos energiát termelne, a magyar anyagok szerint 6,68 Ft/kWh árban. Ezenkívül további hasznokat hozna az Ipoly alsó folyásán, és Szlovákiának lehetőséget nyújtana a belső hajóúthoz való csatlakozáshoz a Vág folyón.</p> <p> Az esetek többségében a javasolt munkálatok <b>ütemtervezésében ellentét van az ökológusok és a lakosság követelményei között</b>, és ellentét van a javasolt terület felhasználás és a természetvédelem között. Nincs meghatározva, milyen különbség van a lakosság követelményei és a természetvédelem között. A természetvédelem követelményei nincsenek meghatározva (<b>hiányzik a célok meghatározása, melyeket el kell érni és milyen módon lesz a teljesítésük ellenőrizve</b>, és nincs meghatározva a lakosság elképzelése sem). Az esetek többségében <b>kotrás, part- és mederburkolás, stb.</b> van javasolva, <b>mint a rehabilitáció koncepciójának alapvető módszere.</b></p> <p> <b>A [3-C-II-4-6.1-4] bekezdésben azt írja „... a folyószakasz legszennyezettebb mellékága, <u>EU környezet-tisztítási (rehabilitációs) programok ideális terepe</u>.” </b>Hiszen a jő minőségű víz bebiztosítása ebben az ágban a Magyar Fél kötelessége volt a nemzeti beruházások keretében az 1977-es Szerződés, valamint a Közös Egyezményes Terv értelmében kötelesség volt elvégezni nemzeti beruházások keretében.</p> <p> A [3-C-II-4-6.1-7] bekezdésben azt írja, hogy <b>„... meg kell állítani a Szőnyi olajfinomítóból befolyó, olajjal szennyezett szennyvizek romboló hatását.”</b> Valami hasonló volt megvalósítva Szlovákiában a Slovnaft területén még a bősi erőmű üzembe helyezése előtt. A Szlovák Fél bebiztosította a települések kommunális szennyvizének tisztítását a Duna egész jobbpartján, valamint egész Pozsony területéről. Ez volt a Magyar Fél kötelessége is a nemzeti beruházások keretében.</p> <p> <b>A természeti környezetre való kihatás tanulmánya [C.II] nem kötődik a [C.I]-ben ismertetett műszaki koncepcióra, ezt nem értékeli, és nem választja ki a legjobb megoldást. Mind a két rész (tehát [C.II] és a [C.I]) kikerüli azt a megállapítást, hogy ökológiai, természeti és hajózási szempontból, kis- és közép- vízhozamoknál emelni kell a Duna vízszintjeit és megelégednek olyan típusú megállapításokkal, mint hogy <u>a jövőben, bizonyos mértékben mérsékelni fogják a vízszintcsökkenést</u>, például 30-40 cm-re [3-C-I/3.2-21]. „Az előzetes/lokális környezeti hatáselemzése ..." [3.C.II] tulajdonképpen nem keresi a legjobb megoldást és kizárja a Szap alatti Duna szakasz akármilyen duzzasztását. Ez az anyag [3-C-II] nem hasonlítja össze a [3-C-I]-ben javasolt megoldásokat az 1977-es Szerződés szerinti megoldással.</b></p> <p> <b>A Magyar Fél saját viselkedésének megindokolására az „ökológiai szükséghelyzetből” indult ki. Az, hogy ez sem a múltban, és ma sem nem lehet bizonyíték a nagymarosi vízlépcső felépítése ellen, az előterjesztett anyagból nyilvánvaló. <u>Annak ökológiai indoklásával, hogy a szerződéses kötelessége ellenére miért nem lehetséges felépíteni a nagymarosi vízlépcsőt, a magyar anyag nem is igyekszik foglakozni.</u></b></p> <p><b> A magyar kormányküldöttség által 1999-ben előterjesztett anyag, mely foglakozik a Duna szakasz ökológiai szempontjával a nagymarosi vízlépcső szakaszán, azt a kétséget támogatja, hogy a Magyar Fél rendelkezésére álltak-e valódi ökológiai szakmai alapanyagok, amikor 1989-ben ökológiai okokból döntött a terv munkálatainak megszakításáról, mikor 1992-ben döntött az 1977-es szerződés felmondásáról, és mikor a Nemzetközi Bíróság elé készítette az anyagokat.</b></p> <p> <u>II.2.A. A szakcsoportnak adott feladatok</u> </p> <blockquote> <p>Kidolgozni egy ökológiai összehasonlítást a Közös Egyezményes Terv és a Magyar Fél által benyújtott javaslat között a Nagymarosi vízlépcső szakaszán. <b>Egy ilyen anyag a magyar és a szlovák kormányküldöttségek közötti megtárgyalása nélkül a Szlovák Fél nem tud apriori egyetérteni a nagymarosi vízlépcső felépítésének ökológiai okokból történő nem megvalósításával.</b></p> </blockquote> <h4> II.3. HAJÓZÁS A DUNÁN</h4> <p> A hajózást a Dunán a Duna hajózási rendjéről szóló Egyezmény (Belgrád, 1948) szabályozza (tovább csak „Egyezmény”). Az Egyezmény azzal a céllal volt megkötve, hogy biztosítsa a szabad hajózást a Dunán a Duna menti államok érdekeivel és független jogaival egyetemben. A szerződő Felek egységesen elismerik, hogy a Duna jó hajózhatóságának fenntartása általános érdek, és az ezzel a céllal kapcsolatos kellő munkálatok magasan meghaladják azt, amit racionálisan lehetne a part menti államoktól követelni.</p> <p><b>A hajóút alapvető paraméterei</b> és a hajózhatóság fenntartásának feltételei az Egyezmény következő cikkelyei szerint vannak megszabva:</p> <ul> <li>3. cikkely – a nemzeti Duna szakasz a tagállam általi hajózható állapotban való karbantartása,</li> <li>4. cikkely – az ilyen munkálatok végzésének feltételei, ha a Duna szakasz illetékes tagállama nem tudja ezeket elvégezni,</li> <li>39. cikkely - az ilyen munkálatok végzése azokon a szakaszokon, ahol a Duna két tagállam államhatárát képezi,</li> <li>II. sz. függelék - a Bős-Gönyű szakaszon (fkm 1821-tól 1791 fkm-ig) a normális hajózhatási feltételeket biztosító munkálatok végzésének módja.</li> </ul> <p> Az Egyezmény alapján 1949-ben megalakult a <b>Dunai Bizottság</b> (a továbbiakban csak „DB”), mint kormányközi nemzetközi szervezet.</p> <p> <b>A DB a Duna Pozsony és Párkány közötti, Magyar Köztársasággal közös szakaszát a hajózhatósági feltételek szempontjából, mint nem állandónak határozta meg.</b> Ezen a szakaszon a folyam hosszanti lejtése kifejezően csökken (40 cm/km-ről 9 cm/km-re) ez eróziót és hordalék lerakódását okoz – a felső szakaszon kavics- az alsón fövényes hordalékot, melyek a mederben a hajózási mélységet csökkentő, és a hajóút szűkülését okozó mozgó padokat és gázlókat képeznek.</p> <p> A DB legutóbbi ajánlása a hajóút paraméterek kérdését illetően 1988-ban volt elfogadva, ahol a 4.1.4 sz. pontban le van szögezve: <i><u>„Legkisebb mélység a Bécs és Braila közötti szakaszon (1920,30 - 170,0 fkm) a folyam szabad folyású szakaszán nem lehet kevesebb, mint 25 dm, és a folyam támasztott szakaszán (a tározó mögött) nem kevesebb 35 dm-nél”</u></i>. A 4.2.5. és a 4.2.6 pontok a következőről szólnak: <i><u>„A legkisebb szélesség a Dévény-Gönyű közötti szakaszon (1880,20 - 1791,00 fkm) a folyam szabad folyású szakaszán nem lehet kevesebb 150 m-nél, a sziklás aljú szakaszokon 100 m-nél, a könnyen elmosható mederaljú gázlóknál 120 m-nél, és a duzzasztott folyamszakaszon 150 m-nél kevesebb. A Gönyű-Georgijevskij Čatal szakaszon (1791,00 - 62,97 fkm) a folyam szabad folyású szakaszán nem lehet kevesebb 180 m-nél, a sziklás aljú szakaszokon 100 m-nél, a könnyen elmosható mederaljú gázlóknál 150 m-nél, és a duzzasztott folyamszakaszon nem kevesebb, mint 180 m megnöveléssel e szakasz kanyarjaiban 200 m-re”</u></i>. A 4.3.6 pont a következőről szól: <i><u>„A Dévény-Sulina közötti szakaszon (1880,26 - 0,00 fkm) a kanyarok legkisebb sugara nem lehet kevesebb, mint 750 m”</u></i>.</p> <p><b>Komárom és Párkány alatt viszont zátonyok vannak sziklás küszöbökkel és gázlókkal</b>, pl. az 1734 fkm-en. A Djerdap I és Djerdap II vízlépcsők felépítése után ez a Duna szakasz vált a nemzetközi hajózás legnagyobb akadályává és a Duna Bizottság javasolta a hajózási feltételeknek az európai vízi utak IV. kategória szintjére történő javításínak biztosítását (a vízi utak akkor érvényes paraméterei szerint, azaz 35 dm-es mélység és 180 m-es szélesség). A fő belföldi nemzetközi jelentőségű vízi utakról szóló Európai Egyezményhez kapcsolódva (AGN Egyezmény), melyhez a Szlovák Köztársaság a közlekedésügyi miniszterek III. Páneurópai konferenciáján 1997-ben, Helsinkiben csatlakozott, és 1998. február 2.-án ratifikálta, és a Magyar Köztársaság 1997. október 22.-én ratifikálta, a dunai vízi út a DB szerint így volt osztályozva:</p> <p> Kelheim - Regensburg-i szakasz Vb oszt.,</p> <p> Regensburg - Bécs-i szakasz VIb oszt.,</p> <p> Bécs - Belgrád-i szakasz VIc oszt.,</p> <p> Belgrád - Sulina-i szakasz VII oszt.,</p> <p>mivel jelenleg ezen a közös szlovák-magyar Duna szakaszon az év nagyobb részében csak 1,2-2,0 m hajózási mélységek fordulnak elő. Feltételezték, hogy e hajózási akadályok eltávolításának jogosultsága még megnövekszik a Rajna-Majna-Duna hajózási összekapcsolás üzembe helyezése után (1992. szeptember). Ezt a javaslatot mindkét állam (a volt Csehszlovákia és Magyarország) elfogadta és elkötelezték magukat a javaslat teljesítésére.</p> <p> Az ENSZ EGB Alapmunkacsoportjának 30. sz. határozata, és jelenleg már az AGN Egyezmény is a fenn említett vízi út osztályok számára a következő hajószerelvény méreteket határozta meg:</p> <p> Vb: VH + 1HC + 1HC (11,4 x 172 - 185 m)</p> <p> VIb: VH + 2HC + 2HC (22,8 x 185 - 192 m)</p> <p> VIc: VH + 3HC + 3HC (33 - 34,2 x 195 - 200 m), illetve</p> <p> VH + 2HC + 2HC + 2HC (22,8 x 270 - 280 m)</p> <p> VII: VH + 3HC + 3HC + 3HC (33 - 34,2 x 285 m)</p> <p>(VH-vontatóhajó, HC-hajócsónak)</p> <p> A Dunai Bizottság műszaki kérdésekkel foglakozó szakembereinek 1997. december 2-6.-án folytatott tanácskozásáról szóló Jegyzőkönyvben foglaltatik: <i>„A dunai vízi út állapotáról és a gázlókról szóló Információ szerint 1995. április 1.-től 1996. március 31.-ig tartó időszakaszban, <b>25 dm-nél kisebb mélységek Ausztria szakaszán 85 napon át, a szlovák-magyar szakaszon 166 napon át, a magyar szakaszon 109 napon át</b>, a jugoszláv-román szakaszon 47 napon át, a román-bolgár szakaszon 91 napon át, a román szakaszon 112 napon át voltak megfigyelve. A tengeri szakaszon 24 lábnál kisebb mélység 128 nap alatt volt. Ez azt bizonyítja, hogy ez alatt az időszak alatt a hajóút javasolt paraméterei nem voltak biztosítva”</i>.</p> <p> Mindez arra utal, hogy azon intézkedések <b>megvalósítása nélkül</b>, melyek feltételezve voltak az Alapvető munkálatok tervében, <b>a Dunai duzzasztógátak </b>további <b>építéséről</b> szóló részében, <b>a Duna menti országoknak a Duna szabad (nem szabályozott) folyamszakaszán nem sikerül biztosítani még csak a 25 dm-es mélységet sem.</b> Ezt igazolja <b>az a magyar kormány megrendelése alapján kidolgozott</b> „Towards sustainable development and safe navigation on the Hungarian Danube” (1993-1996) című <b>tanulmány is</b>, melyet a DELFT HYDRAULICS vezetése alatt dolgozó szervezetcsoport dolgozott ki.</p> <p> 1997. április 15.-én a Dunai Bizottság LV. plenáris ülésén a Magyar Köztársaság képviselője, Misur György nagykövet bejelentette: <i>„A Dunai VII sz. vízi út és ezen európai közlekedési korridor feladatával egyetemben, a magyar kormány végzésével el volt határozva a hajózási feltételek javítása a Szap (Palkovičovo) és Budapest közötti szakaszon. E határozat célja a VIb osztálynak megfelelően az ENSZ EGB osztályozása szerinti hajóút paramétereinek bebiztosítása, 25 dm-es merülésű hajók közlekedésére</i>”. Ezzel a bejelentéssel a Magyar Fél megsértette az Egyezmény 39. cikkelyét:<i> „A Duna azon szakaszain végzendő munkálatok és e munkálatok végzését képező költségek elosztása, melyek az államhatárt képezik, az illetékes határ menti államok megegyezése alapján rendeződnek”</i>, <b>a Szlovák Fél sosem értett egyet a vízi út osztályának leszállításával</b> (a VIb-re) <b>– a hajózási feltételek rosszabbodásával ezen a szakaszon</b>. Óvás volt emelve a szlovák küldöttség részéről.</p> <p> E kérdés tárgyalásánál, a műszaki csoport ülése keretében, a szlovák küldöttség kérte, hogy jegyzőkönyvbe legyen foglalva a következő kijelentés: <i>„A Duna Bizottság LIII. ülésének határozatával, mely 1995. április 12.-én volt elfogadva, a Bécs-Belgrád közötti Duna szakaszra a VIc osztálybesorolás volt meghatározva. A vízi út osztálybesorolásának leszállítása VIc-ről VIb-re feltétlenül a közlekedő szerelvények méreteinek csökkentését fogja maga után vonni (szélesség, a hajócsónakok száma, a szerelvények teherbíró képessége).”</i></p> <p>A Duna Bizottság hidrotechnikai kérdésekkel foglalkozó 53. ülésén elfogadott határozata – a DK/SES 53/33 2. sz. pontja leszögezi: <i>„Jóváhagyni a műszaki szakértők értekezletéről származó javaslatot a Duna osztályokba való beosztásáról az ENSZ EGB új rendszerének megfelelően:</i></p> <p><b><i> 1) Kelheim - Regensburg - Vb,</i></b></p> <p><b><i> 2) Regensburg - Bécs - VIb,</i></b></p> <p><b><i> 3) Bécs - Belgrád - VIc,</i></b></p> <p><b><i> 4) Belgrád - Sulina - VII”.</i></b></p> <p> A vízi út átosztályozása - osztálybesorolásának leszállítása, a magyar javaslat szerint, ezen a szakaszon a következők megszegéséhez vezetne:</p> <p> § az Egyezmény 39. cikkelye (Szlovákia és Magyarország között nem volt kötve egyezmény - egyetértés a Duna közös szakaszán lévő vízi út osztálybesorolásának leszállítására)</p> <p>§ a Duna Bizottság LIII. ülés a Duna szakaszok osztályozásáról szóló határozatai</p> <p>§ tervezetek és végrehajtott munkák, melyek a következőkkel voltak meghatározva:</p> <p>- a vízi út javasolt paramétereinek elérésére kidolgozott Alapvető munkálatok tervében, hidrotechnikai és egyéb Dunán megvalósítandó építések 1971-80, 1981-91 évekre szóló időszak terveiben,</p> <p><b>- a Duna menti országok és speciális folyami hivatalok tervezeteiben és javaslataiban, melyek a vízi út javasolt paramétereinek elérését, hidrotechnikai és egyéb berendezések a Dunán az 1991-2000 évek időszakában az Alapvető munkálatok tervének összeállítására irányultak.</b></p> <p>Ez a Dunai egységes vízlépcső rendszer megteremtése koncepciójának - a legkedvezőbb paraméterek segítségével a hajózás biztonsága növelésére és a hajózás megfelelő feltételeinek elérésére és a megfelelő főútvonalú kapcsolat megteremtésére, az egyik oldalon a Fekete-tenger, a másikon az Északi és a Balti-tengerek között, és egyúttal a nyugat európai vízi utak összekötésére a rajnai vízgyűjtőn keresztül a Dunával és közép-kelet Európával - meghiúsításához, ill. megcsonkításához vezetne.</p> <p>Leszűkített hely-torok kialakítása lehetetlenné tenné a nagyobb hajófedezetek úsztatását Pozsonyból és Pozsonyba (amit Bős lehetővé tesz), ill. Komáromból és Komáromba. A szerelvények méretének szükséges csökkentését 6 db csónakról 4 db-ra a szerelvények teherbíró képességének jelen lehetséges kihasználhatóságának 66 %-ra való szükséges csökkenését vonná maga után, ill. 9 db-ról 4 db csónakra való csökkenését, azaz a vízi út teherszállító képességének jelen lehetséges kihasználhatóságának csak 44 % -os kihasználását jelentené, az ezzel kapcsolatos közgazdasági veszteségekkel.</p> <p>A közös szlovák-magyar Duna szakasz hajózási viszonyaival a Határvízi Bizottság (tovább csak HVB) is foglalkozik. A szlovák-magyar HVB LVIII. 1997. június 17-19.-én Krpáčovon megvalósult ülésén a hajózást illető kérdésekben a Bizottság tudomásul vette és megállapította, hogy:</p> <ul style='margin-top:0cm' type=disc> <li class=MsoNormal style='text-align:justify;line-height:12.0pt;mso-pagination: none;mso-list:l43 level1 lfo55;tab-stops:list 36.0pt;mso-layout-grid-align: none;text-autospace:none'><b><i>a hajózási viszonyok a Duna közös szakaszán, és a hajóút minősége a Szap-Szob közötti szakaszon 1996-ban, az alacsony vízállás alatt uralkodó kedvező vízjárás ellenére, tovább romlottak a mederváltozások és a nem megvalósított szabályozó munkák következményeként;</i></b></li> <li class=MsoNormal style='text-align:justify;line-height:12.0pt;mso-pagination: none;mso-list:l43 level1 lfo55;tab-stops:list 36.0pt;mso-layout-grid-align: none;text-autospace:none'><b><i>a Duna gázlós szakaszain Szap és Szob községek között a hajóút paraméterei a Duna Bizottság ajánlásai szerint nincsenek biztosítva (mélység, szélesség és a hajózási ívek sugara).</i></b></li> </ul> <p><b>Az AGN Egyezmény szintén alá volt írva a Magyar Köztársaság közlekedésügyi minisztere által is.</b> A készülő Vág-i vízi út az AGN Egyezmény szerint a nemzetközi jelentőségű belföldi fő vízi utak közé volt besorolva, E 81 azonosítási kóddal és az Odrára való összekötés lehetőségével. Az AGN Egyezmény aláírásával kötelezettséget vállaltunk a Vág-i vízi út űrszelvényére a VIa osztály biztosítására a Komárom-Szeredi szakaszon, és az Va osztály biztosítására a Szered-Zsolna szakaszon, az európai belső nemzetközi jelentőségű vízi utak osztályozása szerint.</p> <p>Ezeket a paramétereket a Vág folyó alsó szakaszán csak a Vág vízszintjének duzzasztásával a Közös Egyezményes Terv szerinti Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer alsó vízlépcsőjének felépítésével lehet elérni. Ha a vízszintduzzasztás nem lesz bebiztosítva a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer alsó vízlépcsőjének felépítésével, a Vág folyó alsó szakaszán nem lesz bebiztosítva az AGN Egyezmény szerinti vízi út osztály, és csak korlátolt hajózást lehet majd üzemeltetni a Vágkirályfai, ill. a Szelőcei vízművekből származó vízhozamok kihasználásával.</p> <p>A Vágfolyami vízi út az európai integrált vízi úthálózat összekapcsolásának nemzetközi jelentőségű tervezete a Balt-Odra-Duna korridorban. A tervezet nemzetközi mérete az ő stratégiai észak-déli irányvonalából származik a közép-európai térségbe. A Dunához való kapcsolódás lehetővé fogja tenni az átrakodás nélküli szállítást dunai típusú hajókkal és hajószerelvényekkel a Vág folyami és a nyugat-európai kikötők között a Rajna-Majna-Duna csatornán keresztül, és szintén a délkelet-európai és a közel-keleti országokkal. A hajózás csak abban az esetben lesz lehetséges, ha a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer teljes terjedelmében megvalósul a DB ajánlása szerint.</p> <p>A Vág folyó hajózhatóvá tétele I. szakaszának (Komárom és Szered közötti) üzembe helyezésével a nagymarosi vízlépcső megvalósításának feltételéből indult ki, melynek duzzasztása befolyásolta volna a Vág vízszintjét Komárom és Gúta között. A Szlovák Köztársaság megelőzésben elvégezte az Ipoly és a Garam folyók torkolatának szabályozását, az árvízelleni védelmi berendezésekkel együtt úgy, hogy a nagymarosi vízlépcső általi duzzasztási szintből indult ki.</p> <p>A vízi közlekedés szempontjából elsősorban <b>a Szap-Szob közötti hajózási szakaszt</b> kell megoldani, a DB ajánlásai és az AGN Egyezmény által meghatározott vízi út paraméterekkel. A hajózási feltételek tartós javítása ezen a hajózási szempontból megterhelt Duna szakaszon szabályozási módszerek segítségével, azaz kotrással, gátak és sarkantyúk építésével, végleges következtetésében egyáltalán nem biztosított. Nem lehet egyetérteni a hajóút szűkítésére tett magyar javaslattal és a mederalj kövekkel való szilárdításával sem, közgazdasági és biztonsági okokból. <b>A hajóút szűkítése a folyam gyorsaságát növeli, ami az áramláselleni irányban haladó hajóknak és hajószerelvényeknek nagyobb ellenállást, haladási sebességcsökkenést és üzemanyag-fogyasztásnövelést okoz.</b> A mederalj állandósítása burkolással a hajók merülő részeinek megrongálásának lehetőségét vonja maga után a kőburkolat érintésénél. Az áramlási irányban a hajók, ill. hajószerelvények sebességének növelését okozza, ami válságos helyzetet is előidézhet az áramlás ellen haladó hajókkal, ill. hajószerelvényekkel való találkozásoknál. Egyedüli alapvető és végleges megoldás a vízszint duzzasztása a Duna kérdéses szakaszán, amit a nagymarosi, ill. más alsó vízlépcső felépítésével el lehet érni.</p> <blockquote> <p><u>II.3.A. A szakcsoportnak adott feladatok</u></p> <p> A közös szakcsoport összehasonlítást dolgoz ki a magyar javaslat „A Duna Szap-Budapest közötti szakasza duzzasztás nélküli rendezésének hosszú távú műszaki koncepciója” és a Szerződés szerinti Nagymarosi vízlépcsővel való megoldás között és ezt előterjeszti a kormányküldöttségek vezetőinek.</p> <p> Ezen kívül kidolgozza azokat az elveket, melyeket mindenféle Szap-Budapest közötti Duna szakasz műszaki megoldására tett elképzeléseknél tiszteletben kell tartani, éspedig főleg:</p> <ul> <li>az árvízhullámok levezetését, a szomszédos területek árvízvédelmét a Duna magas vízállásainál keletkező belső vizek elvezetését beleszámítva (az 1965-ös árvíz éppen a Duna e szakaszán érintette a szlovák területet),</li> <li>a jéglevezetés módját,</li> <li>a hajóút biztosításának módját a Közös Egyezményes Terv paraméterei szerint, valamint a Duna Bizottság ajánlásai és a fő belföldi vízi utakról szóló Európai Egyezmény szerint,</li> <li>a hajózás állandóságának, tartósságának, és üzemeltetési költségeinek biztosítását.</li> </ul> </blockquote> <p> </p> <h4> II.4. Az energiatermelés</h4> <p> <b>A Szlovák Köztársaság eddig egyetlen tárgyaláson sem igazolta, hogy lemondott volna a nagymarosi vízi erőmű villamos energiatermeléséről.</b><b></b></p> <p> A magyar javaslatban [2-2.1.3-2] el van ismerve a csúcsüzemeltetés hasznossága, ha mérlegelve van a tározó nagyobb tartalma a Dunakiliti-nél történő elzárás esetében a dunacsúnyi elzárásnál keletkező hasznosítható tartalommal szemben. Fontos az a tény, hogy a Magyar Fél az energetikai hasznok szempontjából elismeri a bősi vízerőmű csúcsüzemeltetésének előnyösségét.</p> <p> Ha a Magyar Fél azon követeléséről kell tárgyalnunk, hogy nem építi fel a nagymarosi vízlépcsőt [1-IV-4], akkor meg kell <b>állapítani, hogyan lesznek a Szlovák Köztársaságnak megtérítve azok a hasznok, melyek illetik őt az 1977-es Szerződés értelmében</b> a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszerből. Például úgy, hogy a Szlovák Köztársaság elveszi a bősi vízerőműből származó energetikai hasznokat, és részben egyéb módon.</p> <p> A Magyar Fél által javasolt energia, hasznok és a költségek elosztását nem lehet igazságosnak és jóhiszeműnek tartani, mivel teljesen el vannak hallgatva az 1977-es Szerződés értelmében kitermelt energia mennyiségéből és minőségéből származó hasznok, és nemcsak a nagymarosi vízlépcsőn, hanem a bősi vízlépcsőből származó hasznok is, melyeknek minőségi szempontból jóval magasabbnak kellett volna lenniük. Ezt egyszerűen nem lehet besorolni sem károk közé, mivel ezeket az eddig még nem kapott hasznokat a magyar javaslat szerint nem lehet megkapni a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer egész élettartama alatt sem.</p> <p> E kérdés megoldása azonban egyszerű. <b>A Magyar Fél elutasítja a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer felépítését olyan terjedelemben, mint amelyre kötelezettséget vállalt az 1977-es nemzetközi Szerződésben, és mely a Közös Egyezményes Tervből következik. Ez az álláspontja e felül azt okozza, hogy a Szlovák Fél nem is kaphatja meg a szerződéses hasznok részesedését, bár az összes munkálatot elvégezte, az 1977-es Szerződés, és a KET által meghatározott valamennyi műtárgyat felépítette, és üzembe helyezte a bősi vízlépcsőt. A Szlovák Fél egyetérthet a bősi vízlépcsőből, és egyéb megállapodott forrásokból származó energetikai hasznok helyettes átvételére tett magyar javaslattal az egész Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer helyett, mely illeti az 1977-es Szerződés szerint, ha ezek fedni fogják az 1977-es Szerződésben előrelátott energetikai hasznokat. Ilyen megoldásnál, mely a nagymarosi vízlépcső felépítésének és működtetésének a Magyar Fél általi egyértelmű elvetéséből ered, a Szlovák Köztársaság ideiglenesen eleget tesz a Magyar Fél követelményeinek azzal a kikötéssel, hogy az őt illető, a bősi vízerőműből származó folyamatos energia-részesedést, valamint a nagymarosi vízerőműből származó tervezett folyamatos energia részesedést kiveszi a bősi vízerőműből, s emellett a tervezett csúcs- és félcsúcs energia részesedését az árviszonyok átszámolása után kiveszi a bősi vízerőműből, illetve egyéb meghatározott forrásból, meghatározott minőségben.</b> Az arányos árviszonyok már tárgyalva és egyeztetve voltak az előző tárgyalásokon a következő arányban: 2,67:1,67:1 = csúcsenergia : félcsúcs energia : alapenergia.</p> <p> Ezzel az ideiglenes pótmegoldással figyelembe lehet venni azon állapotot, hogy <b>a Magyar Fél nem hajlandó költségeket fordítani a nagymarosi vízerőműből való energia szerzés érdekében, nem teremtődnek meg a feltételek a bősi vízlépcső alatti vízhozamok kiegyenlítéséhez, és nem lesz elvégezve a csúcsenergia termelés. A másik oldalon a Szlovák Köztársaság nem fogja kiértékelni azokat a veszteségeket, melyek a nagymarosi vízlépcső építésének elhagyásával, a csúcsüzemeltetés nem megvalósításával, valamint a feleslegesen nagy üzemvíz csatorna, nagy tározó, stb. építésével keletkeztek neki, ha az 1977-es Szerződés szerinti hasznai fenn lesznek tartva.</b></p> <p> Logikus, hogy az így a Szlovák Köztársaság számára meghatározott villamos energiatermelés értékével a Magyar Köztársaság számára termelt villamos energia értéke is meg van határozva, mint a valóságos össztermelés kiegészítése az adott időszakra, például 1 évre.</p> <p> <b>Az 1977-es Szerződés szerint az átlagos vízbőségű évben a Szlovák és a Magyar Félt illető energetikai hasznok a következők:</b></p> <p> a bősi vízerőmű 1470 GWh/év csúcs energia</p> <p> 810 GWh/év félcsúcs energia</p> <p> 370 GWh/év alap energia</p> <p> a nagymarosi vízerőmű 55 GWh/év csúcs energia</p> <p> 0 GWh/év félcsúcs energia</p> <p> 970 GWh/év alap energia</p> <p> <b>Az összenergiatermelés az 1977-es Szerződés szerint, és a Szlovák Fél részesedése a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszerből:</b></p> <p> 1525 GWh/év csúcs energia, ebből a Szlovák Köztársaság részesedése <b>762,5 GWh/év</b></p> <p> 810 GWh/év félcsúcs energia, ebből a Szlovák Köztársaság részesedése <b>405,0 GWh/év</b></p> <p>1340 GWh/év alap energia, ebből a Szlovák Köztársaság részesedése <b> 670,0 GWh/év</b></p> <p> Az alapenergiára való átszámítással a már ismertetett árarány számítások szerint megkapjuk <b>a Szlovák Fél alapenergia igényét:</b></p> <p> 762,5 x 2,67 + 405 x 1,67 + 670 x 1 =<b> 3382,225 GWh/év.</b></p> <p> Ez azt jelenti, hogy a nagymarosi vízlépcső üzembe helyezéséig a KET szerint az egész bősi energiatermelés a Szlovák Köztársaságot illeti, és a maradék alapenergia (vagy egyéb átszámított energia) a Magyar Köztársaság által átadandó a Szlovák Köztársaságnak egyéb forrásokból.</p> <p> Ez a valóságban azt jelenti, hogy az alapenergiára való átszámítás szerint az átlagos vízbőségű évben a Bős-Nagymarosi Dunai Vízlépcsőrendszernek 6762,45 GWh/év energiát kellene előállítania. A bősi vízerőmű a mai formájában 2980 GWh/év energiát állít elő.</p> <p> Természetesen ehhez hasonlóan lehetséges példákat számítani a vízerőműn áthaladó más vízhozamok esetében, és az egyes energiafajták más értékelésével, ami a szakcsoportok feladata lenne.</p> <p> Ha mindkét fél megegyezik az energetikai hasznok, és a többi hasznok helyettes teljesítésében, akkor szóba jöhetnek a régi Duna mederrel kapcsolatos vízhozam követelmények, azon feltétel mellet, hogy ezzel mindkét Fél egyetért, és a Felek más érdekei sem szenvednek kárt. Az energiarészesedési igény átalakítása a Dunába vezetendő, a meghatározott ökológiai minimumot (ami a természeti környezet követelménye) meghaladó vízmennyiségre csak akkor lehet, ha ez a vízhozam részesedés nem volt felhasználva energetikai célokra, vagy ha van lehetőség az energia helyettesítésére egyéb forrásokból.</p> <p> A Szap alatti hajóút kiépítése és karbantartása, az árvízvédelem, a Szerződés további céljainak és előrelátott hasznainak teljesítése ilyen módon nincs megoldva. Ugyanez érvényes a bősi vízlépcső karbantartását illetően.</p> <p> Ezen mérlegelések természetesen a Magyar Fél következő egyértelmű álláspontjával függnek össze, mégpedig:</p> <p>- a Magyar Fél milyen mértékű részvétellel számol az 1997-es Szerződés és a Közös Egyezményes Terv értelmében a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésében,</p> <p>- vajon kitart-e azon szélsőséges álláspontja mellett, hogy nem építi fel a nagymarosi vízlépcsőt.</p> <p> A második esetben, ha nem lesz megépítve a nagymarosi vízlépcső sem, és egyéb alsó vízlépcső sem, egyértelművé válik, hogy a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszerben nem lesz lehetséges számolni a nagymarosi vízlépcső villamos energia termelésével, sem a bősi vízlépcső csúcs energiatermelésével, tehát nem lesz lehetséges elérni az energetikai hasznokat (és egyéb hasznokat sem, például az 1977-es Szerződés szerinti hajózás biztosítását). Ily módon a Magyar Köztársaság változtat a mű hasznain, ezeket csökkenti nemcsak a Magyar Köztársaság számára, hanem a Szlovák Köztársaság számára is, és ezt nemcsak az energiatermelésben, hanem a hajóút biztosításában, az árvízvédelemben, a Duna Szap alatti szakaszának ökológiájában, és további, mindkét oldalon elvárt hasznokban, az infrastruktúra fejlesztését is beleértve, az öntözést, stb. Erre pedig a Magyar Köztársaság küldöttségének nincs Országgyűlési felhatalmazása, és ezzel a Szlovák Fél sem érthet egyet.</p> <p> Ha a Magyar Fél mérlegeli az alsó vízlépcső felépítését, és kölcsönös megegyezés alapján egyetértene a bősi vízlépcső bizonyos mértékű csúcsenergia-termelésével, úgy természetesen az 1977-es Szerződés értelmében joga lenne az energetikai hasznokra, és joga lenne dönteni a nagyobb mennyiségű vízhozam áteresztéséről a régi Duna mederbe, ismét az 1977-es Szerződés értelmében. Egyúttal ezzel megtakaríthat bizonyos kiadásokat, például a Szap alatti hajóút karbantartásáért.</p> <blockquote> <p style='line-height:12.0pt;mso-pagination:none;mso-layout-grid-align:none; text-autospace:none'><u>II.4.A. A szakcsoportnak adott feladatok</u></p> <p> Közösen jóváhagyni a csúcsenergia : a félcsúcs energia : az alapenergia közötti arányos árviszonyokat, és ezeket a kormányküldöttségek elé terjeszteni. Kidolgozni a villamos energiatermelés különböző változatainak összehasonlítását, és ezeket összehasonlítani az 1977-es Szerződés és Közös Egyezményes Terv értelmében feltételezett energiatermeléssel. Ezeket az összehasonlításokat ki kell dolgozni a küldöttségvezetők igényeinek megfelelően, a közös tárgyalások előrehaladása szerint.</p> <p> Összeállítani egy javaslatot a villamos energia Szerződő Felek közötti elosztásáról az ideiglenes megoldás alatt és a nagymarosi vízlépcső üzembe helyezése után.</p> </blockquote> <p> </p> <h4>II.5. K<span style="text-transform: uppercase">ö</span>ZGAZDASÁGI SZEMPONT</h4> <p> Az egész magyar javaslat jellemző vonása az a tény, hogy a Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatal, Dunai kormánybiztos irodája <b>előre meghatározta az előterjesztett anyagok és tanulmányok eredményét</b>, mely „Duna hatáselemzési feladatok” címen, 1999. novemberében készült, és a Hágai Nemzetközi Bíróság Ítéletének végrehajtására vonatkozóan lett átadva a Szlovák Félnek. A módszertan és a belépő adatok az egész anyagban úgy vannak kezelve, hogy az előre előkészített következtetéseket igazolják.</p> <p> Megjegyezzük, hogy a Nemzetközi Bíróság Ítéletének 155. cikke, mely kötelező szövegezést tartalmaz, tisztán meghatározza, hogy „az 1977-es Szerződés szüntelenül hatályban van”. A cikkben nemcsak „... az 1977-es Szerződés céljainak megvalósítását” említi, de kifejezetten meghatározza a további kötelességeket, összhangban az 1977-es Szerződés illetékes rendelkezéseivel.</p> <p> Úgy látszik, hogy a Magyar Fél még mindig a magyar Országgyűlés 1991. áprilisi határozata szerint tárgyal, mely elrendelte, hogy csak az 1977-es Szerződés megszüntetéséről, és a terület eredeti állapotának visszaállításáról lehet tárgyalni. Példaként említjük a Duna rendezés műszaki koncepciójának [3-A-I.1-1], [3-A-I.1-6], [3-A-I.1-7] sz. bekezdéseit, ahol a műszaki koncepció érvényes elveként az „Országgyűlés hatályos határozatának” tiszteletben tartása van idézve, mely tiltja a Dunakiliti műtárgy üzembe helyezését, esetleg a műtárgyat el kellene bontani. Hasonló példa <b>a munka célkitűzés azon posztulátuma</b> [3-C-II-2] <b>„... hogy olyan munkarészek készüljenek, amelyek alapján a magyar tárgyaló fél (és a közvélemény) koncepcionális szinten kidolgozott alappal rendelkezzen arról, hogy az alsó duzzasztás (Pilismarót, Nagymaros) elmaradása esetén, hosszútávon is, fenntartható a nemzetközi követelményeknek megfelelő hajóút, és megvalósíthatók a környezet állapotának javítására vonatkozó alapvető célok.”</b></p> <p> A Szlovák Fél véleménye az, hogy <b>az alternatív műszaki megoldások előnyösségét, illetve hátrányosságát csak az 1977-es Szerződés és a Közös Egyezményes Terv szerinti eredeti megoldás összehasonlítása alapján lehet bemutatni</b>, és nemcsak a közgazdasági kérdésekben (ökológiai kérdéseknél az Environmental Impact Assessment – EIA kidolgozásánál ez feltétel). A Magyar Fél néhány változatot hasonlít össze a pilismaróti alsó vízlépcsővel, mely nem csak hogy nem képezi a Szerződés szerinti eredeti megoldást, hanem az előnyösebb megoldást sem képezi, és ilyen megoldást a Szlovák Fél soha sem javasolt, nem követelt, és a tárgyalásoknál sem részesített előnyben. A Szlovák Fél a Keretmegállapodási tárgyalások folyamán ilyen, a Magyar Fél által javasolt megoldással olyan feltétel mellett ért egyet, hogy az 1977-es Szerződésben kitűzött duzzasztási mutatók, valamint az egyéb tervezett és megvalósított munkák rákapcsolódása be lesznek tartva.</p> <p> Ahhoz, hogy a Felek készíthessenek egy függelékét az 1977-es Szerződéshez, szükség van a műtárgy összetételének, esetlegesen a felhasználási módjuknak pontosítására is, de nem változtatni a Szerződés céljain, sem elvein. Ez a költségek részesedését, és a hasznok részesedését is illeti. A műtárgyak a Szerződés szerint a következőképpen vannak elosztva:</p> <ul> <li><b>közös műtárgyak</b>, melyek a közös célok elérését szolgálják, és melyek beruházási és üzemeltetési költségeit mindkét Fél egyforma arányban viseli, függetlenül attól hogy milyen területen találhatók, de melyek tulajdonjoguk és funkciójuk felelősége szempontjából közös (például az üzemvíz csatorna, bősi vízlépcső, nagymarosi vízlépcső, Dunakiliti gát, dunacsúni gátok és a hajózsilip), illetve egyik szerződéses Fél tulajdonában lehetnek (például a töltések, öntözési állomásokhoz vezető csatornák, stb.).</li> <li><b>nemzeti műtárgyak</b>, melyek a helyi nemzeti hasznok elérését szolgálják, és melyek beruházási és üzemeltetési költségeit kizárólag az illetékes Fél viseli.</li> </ul> <p> <b>Beruházási és üzemeltetési költségek viselésének</b> kérdésében az 1977-es Szerződés által meghatározott területen, a Szerződés rendelkezései döntenek, és ezért nem lehetnek maghatározva másképp, például a Határvízi megállapodás által.</p> <p> Mindkét Fél egyetért abban, hogy <b>az egyik és a másik szerződéses Fél teljes beruházási arányai a beruházási költségek Közös Egyezményes Terv árszínvonalára való átszámítása alapján lesznek megállapítva.</b></p> <p> Az 1977-es Szerződésben a hasznok és a költségek azonos arányban osztódtak, és ezt annak ellenére, hogy a Csehszlovákia oldalán magasabb volt a hidroenergetikai potenció, éspedig 55:45%-os arányban. Ha a Magyar Fél elfogadta a termelt energia elosztását kizárólag beruházási költségek arányai alapján 50:50 %-ban, befektetett hidroenergetikai potenciókülönbség kompenzálása nélkül abban az időben, amikor ez előnyösebb volt számára, nem lenne helyes ezen az elven változtatni abban az időben, amikor az egyoldalú, 1977-es Szerződéssel ellentétes döntéseik és cselekvéseik következtében beruházási arányok változtatása következhetne be. A jelenlegi állapotban nem teljes Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer, a n<b>agymarosi vízlépcső nélkül, a Magyar Fél beruházási részesedése körülbelül 14 %-t, és a magyar hidroenergetikai potenció részesedése mintegy 37 %-t képez.</b> Minden új helyzetet, mely különbözik a Szerződésben megállapodott megoldástól a Feleknek meg kell oldani. Ha ezt az új helyzetet az egyik Fél döntése okozta, a végleges eredménynek olyannak kellene lennie, hogy a másik Fél az első Fél egyoldalú döntésével ne legyen károsítva. <b>Ezeket a kérdéseket szintén a közös szakértői csoporton belül javasoljuk megoldani.</b></p> <p> Összhangban az 1977-es Szerződéssel, a Közös Egyezményes Terv vízmérlegében megállapodott mennyiség feletti további vízkivétel, a Bősi erőmű által termelt energia részesedés megfelelő csökkenését következteti. Ez ugyanakkor azt jelenti, hogy vízkivétel, mely meghaladja az illetékes Fél megillető energia részesedését nem lehetséges, mert ezt nincs mivel kompenzálni, amennyiben nem lesz kompenzálva más forrásokból. A Magyar Fél beruházási részének, és az 1977-es Szerződésének teljesítésénél, a Magyar Fél megtermelt energia részesedése 50 % lett volna. A Szerződés értelmében elvileg az energetikailag kihasználható vízhozamot félére lehetett volna csökkenteni, a Magyar Felet illető energia rovására. A döntő csak a Magyar Fél megfontolása-lenné, vajon a kivett vízből származó haszon kiegyensúlyozza-e a csökkentett energia mennyiségéből származó veszteséget. Az előterjesztett magyar tanulmány értelmében a régi Duna meder ökológiailag minimális vízhozama 400 m<sup>3</sup>/s, télen lényegesen kevesebb. A Magyar Fél e követelményét ma problémák nélkül teljesíteni lehetett volna az 1977-es Szerződés betartása mellet, és a Magyar Fél energia részesedésének károsítása nélkül. Ezenkívül, az elterelés előtti időszakhoz hasonlítva, a Duna ágaiban folyó víz mennyisége a jelenlegihez hasonló lenne.</p> <p> A jelenlegi beruházási állapotban, amikor a Magyar Fél energiára való igénye csak 14 % körül van (amit a Magyar Fél elismer), a Szerződés értelmében a villamos energia átvétele nem lehet magasabb, mint 14 %. Olyan „energiáról való lemondás”, amely a Magyar Felet nem illeti, a bősi erőmű értéktelenítését jelentené, és a Szlovák Felet illető energiából származna. A magyar energia említett része az egyetlen érték, mellyel a Magyar Fél csökkenteni tudja a múltban okozott károkat, és melyek továbbra is tartanak amiatt, hogy a Nagymarosi vízlépcső nem üzemel. A Magyar Fél e részesedését az 1977-es Szerződési műtárgyak építési beruházásával meg lehet emelni, egészen a Szerződéssel előirányzott értékre.</p> <p> A Magyar Fél igénye a dunacsúnyi erőműn, valamint a Mosoni Dunán lévő vízkivételi műtárgyon termelt energiára nyitott kérdés, amennyiben a Magyar Fél nem vesz részt a beruházásokon, és ezenkívül ezen az erőművek csupán a szlovák hidroenergetikai potenciót használják fel.</p> <p> A közös tulajdonban lévő üzemvízcsatornában elhelyzkedő hajóút üzemeltetési költségeit, a Magyar Fél a régi Duna mederben zajló „kis” és „sporthajózás” költségeivel javasolja kiegyenlíteni, ahol az 1977-es Szerződés értelmében az illetékes intézkedések a munkálatok magyar részesedését képezik. És ezt egyáltalán nem lehet kiegyenlíteni a mellékágrendszerek hajózhatóságának megteremtésével, mely mindkét oldalon a nemzeti beruházásokhoz tartozik.</p> <p> Ami <b>a Szap alatti Duna</b> medret illeti, amíg a nagymarosi, vagy más alsó vízlépcső nem lesz felépítve, <b>a Duna meder hajózhatóságának fenntartására szükséges beruházási és üzemeltetési költségek 1993 óta, amikor a nagymarosi vízlépcsőt üzembe kellett volna helyezni, kizárólag a Magyar Fél felelősége</b>, és ez tekintet nélkül arra, hogy ez idáig ténylegesen ki végzi vagy fizeti a munkálatokat. E munkálatok költségei, melyek 1993 óta a Szlovák Felet terhelik, nem a károk kategóriába lesznek besorolva, hanem a megnövelt költségek közé, melyeket a Magyar Fél a Nemzetközi Bíróság Ítéletének 155. cikke, 2E pontja szerint köteles megtéríteni, még abban az esetben is, ha kölcsönös kárpótlás érvénytelenítéséről megállapodás születne. Ezek a magyar anyagban előrelátottak költségek, valamint a Duna meder burkolásával és fenntartásával kapcsolatos költségek, meghaladják a nagymarosi vízlépcső építésére feltételezett költségeket. A Magyar Fél igénylése a Szob-Budapest közötti mederszakasz fenntartási költségeinek részarányos megtérítésére is, szintén nyitott kérdés, és összefügg az 1977-es Szerződés teljesítésével és a nagymarosi vízlépcső építésével.</p> <p> Úgy látszik, hogy a Szlovák Fél részére átadott tanulmány feldolgozói részletesen nem ismerik az 1977-es Szerződést és a Közös Egyezményes Tervet, mivel az általuk megoldásra javasolt kérdések a szerződéses viszonyok keretében könnyebben, jobban és elsősorban gazdasági szempontból előnyösebben lennének megoldhatók. Ökológiai szempontból nem kellene hajlaniuk ahhoz a tézishez, hogy <u>a jövőben bizonyos mértékre</u>, például 30-40 cm-re, <u>korlátozzák majd a szintek csökkenését a Dunában</u> [3-C-I-3.2-21], <u>és hogy a folyamszakasz táji-, környezeti-, ökológiai értékei a mellékágak és szigetek térségében</u> <u>koncentrálódnak</u> [3-C-II-1.4.2-1], és nem egyenesen a Duna medrében.</p> <blockquote> <p><u>II. 5.A. A szakcsoportnak adott feladatok</u></p> <p> <b>Az elszámolás és a károk kérdéséhez, valamint a kárpótlási követelmények lemondásához csak akkor lehet végleges álláspontot foglalni, ha ismert lesz a BNV teljes megoldása</b> azon feltétel mellet, hogy a tervvel, és az üzemeltetésével kapcsolatos kérdések kielégítőleg rendezve lesznek, és ki lesz dolgozva egy üzemeltetési szabályzat. Másrést, egy végleges álláspont felállításához különböző lehetséges, egyformán nem reális megoldás-változatok értékelése is szükséges ahhoz, hogy közösen lehessen megállapítani előnyeiket és hátrányaikat.</p> <p> További tárgyaláshoz, szükség van a Magyar Fél beruházási részesedésének megállapítására a különböző lehetséges változatokra, mely jelenleg 14 % körül van, valamint a magyar hidroenergetikai potenció részesedésének megállapítására, mely jelenleg 37 % körüli.</p> <p> Továbbá szükséges:</p> </blockquote> <ul> <li>Megállapítani, hogy energetikai hatáson kívüli hatásoknak milyen költség hányadot, és milyen hasznot ítélnek a Felek.</li> <li>Elvégezni az eredeti beruházás közös értékelését az 1977-es Szerződés értelmében, nemzeti költségvetés és a jelenlegi energia árak alapján.</li> <li>Számszerűsíteni a magyar oldalon leállított munkálatok, valamint a Magyar Köztársaság területén felépített műtárgyak nem átnyújtásának, a tervezett célra való felhasználásra, közgazdasági következményeit.</li> <li>Számszerűsíteni a bősi vízlépcső üzembe helyezési időpontja eltolódásának, valamint a nagymarosi vízlépcső üzembehelyezése elmaradásának közgazdasági következményeit.</li> <li>Összehasonlítani a Szlovák Köztársaság beruházásának összetett hatását, és más hatásmutatókat, mégpedig az 1977-es Szerződés szerinti megoldásra, a jelenlegi állapotra, az alsó vízlépcsős állapotra, annak például az 1998-évi Keretmegállapodás szerinti megvalósítása esetében, valamint a Magyar Fél által 1999. decemberében javasolt megoldásra vonatkozóan.</li> <li>Összehasonlítani a Magyar Köztársaság beruházásának összetett hatásat, és más hatásmutatókat, az 1977-es Szerződés szerinti megoldásra vonatkozóan, nagymarosi vízlépcsővel, és más alsó vízlépcső felépítésével, például 1998-évi Keretmegállapodás szerint.</li> <li>Számszerűsíteni a Magyar Köztársaság beruházásának összetett hatását arra a megoldásra vonatkozóan, melyet a Magyar Fél 1999. decemberében javasolt, a szlovák oldalon keletkezett károk megtérítésével, és a Szap-Budapest közötti Duna mederrendezéssel és fenntartásával kapcsolatos növekedő költségek beleszámításával.</li> </ul> <p> </p> <h3> III. A NAGYMAROSI VÍZLÉPCSŐ FELÉPÍTÉSÉNEK VAGY ELHAGYÁSÁNAK ÁLTALÁNOS ŐSSZEFÜGGÉSEI</h3> <p> A nagymarosi vízlépcső 1977-es Szerződés szerinti felépítésének főbb céljai: </p> <ol style='margin-top:0cm' start=1 type=1> <li class=MsoNormal style='text-align:justify;mso-list:l42 level1 lfo8; tab-stops:list 36.0pt'>Villamos energiatermelés.</li> </ol> <p> 1a. Energiatermelés folyamatos üzemmódban a nagymarosi vízlépcsőn.</p> <p> 1b. Csúcs energiatermelés elősegítése a bősi vízlépcsőn.</p> <p> 2. Árvíz elleni védelem.</p> <p> 3. Hajózási viszonyok javítása.</p> <p> 4. Jéglevezetés.</p> <p> 5. Természeti környezet védelme.</p> <p> 5a. Vízszintemelés – duzzasztás – és így a hajózási feltételek fenntartására irányuló műszaki beavatkozások jelentős csökkenése.</p> <p> 5b. Új fövényes és kavicsos partok kialakulása a hosszú Duna szakaszokon.</p> <p> 5c. Vízfelület növelése, főleg a Duna mellékfolyóin.</p> <p> 5d. A vízbázisok parti szűrésű kutainak teljesítmény-növelése, és lehetőség teremtés új vízbázisok felépítésére (például Komárnoba, Visegrádon, és máshol).</p> <p> 5e. A Szlovák Félnek előterjesztett magyar anyagban felsorolt valamennyi ökológiai beavatkozás megvalósítása, mint például szennyvíz- és olajfinomítói víz tisztítása, mellékágakkal való összekötés a mellékágak elkerülhetetlen kotrása nélkül, talajvízszint növelése a Duna hullámtéri és mellékfolyói allúvium térségeiben.</p> <p> 5f. Pozitív hatás a Duna szentendrei szakaszának vízminőségére.</p> <p> 6. Egyebek, mint például:</p> <p> 6a. Duna és Vág folyók közti hajózási összeköttetés.</p> <p> 6b. Öntözővíz biztosítása alsó Ipoly térségében.</p> <p> 6c. Visegrád és Nagymaros összekötése.</p> <p> 6d. Visegrádi és egyéb lakóhelyi közutak és infrastruktúra.</p> <p> 6e. Új sport és turisztikai lehetőségek.</p> <p> A Nemzetközi Bíróság Ítéletének (40) pontja: <b>saját magatartásának indoklásánál</b> a Magyar Fél <b>lényegében „ökológiai kényszerhelyzetből“ indult ki</b>.</p> <p> Ökológiai kényszerhelyzet és a nagymarosi vízlépcső bírálásának alapjául az <b>ökológiai aggodalmak és kockázatok szolgáltak</b>.</p> <p> A Nemzetközi Bíróság Ítéletének (40) pontja: Ami a nagymarosi vízlépcsőt illeti, a Magyar Fél azzal érvelt, hogy ha a tározó megépült volna, a <b>Duna meder felső szakasza eltömődött volna</b>, aminek folytán ebben a térségben a <b>kutakban felvett beszivárgó víz minősége romlott volna</b>.</p> <p>Ezen kívül, a bősi erőmű üzemeltetése csúcs üzemmódban jelentős napon belüli vízszintváltozást okozott volna, ami főleg vízi élőhelyek veszélyeztetését jelentette volna. Továbbá, a nagymarosi gát építése és üzemeltetése <b>a folyás irányában történő meder eróziót okozott volna</b> Szentendrei sziget közelében. A folyó vízszintje ebben a térségben csökkent volna, és a partszűrésű kutak teljesítménye, melyek a budapesti vízigény kétharmadát biztosítják, jelentősen csökkenne. A szűrőréteg lecsökkenne, vagy teljesen eltűnne, és a folyó bizonyos szakaszain <b>finom üledék ülepedne ki</b>. Ez kétszeres okot képez a beszivárgó víz minőségének komoly veszélyeztetésére.</p> <p> A Nemzetközi Bíróság Ítéletének (54) pontja: <b>A Magyar Fél kényszerhelyzeti érvelése nem győzte meg a Bíróságot, mert legkisebb mértékben sem bizonysodott meg, hogy 1989-ben ténylegesen létezett „komoly“ és „közvetlen“ „veszély“</b>, és hogy a Magyar Fél által elfogadott intézkedések az egyetlen lehséges reakciót képezték.</p> <p> A Nemzetközi Bíróság Ítéletének (55) pontja: A Bíróság először Nagymaros helyzetét értékeli. Ahogy már említve volt a Nemzetközi Bíróság Ítéletének (40) pontjában, Magyarország azt állítja, hogy ha a nagymarosi munkálatok a tervezett terjedelemben lettek volna elvégezve, a környezet – főleg az ivóvízkészletek ebben a térségben komoly veszélynek lettek volna kitéve, mely egyrészt a tározó problémájával függ össze a folyás elleni irányban, másrészt a meder erózió veszélyével a folyás irányában.</p> <p> <b>A Bíróság megállapította, hogy a tározónak számlájára írt veszélyek altálaban hosszú távú természetűek, és hogy bizonytalanok maradnak.</b> <u>Bár a Közös Egyezményes Terv feltételezte, hogy a bősi erőmű „főleg csúcs üzemmódban működött volna és folyamatosan magas vízszintnél“, <b>végleges üzemeltetési szabályok eddig nem lettek megállapítva </b>(lásd a 19. bekezdést); azonban<b> a nagymarosi vízlépcső üzembe helyezésével kapcsolatos valamennyi veszély szorosan összefügg azzal a tartománnyal, melyben az üzemeltetés csúcs üzemmódban lett volna, és ennek az üzemeltetésnek a módozataival.</b></u> Ebből az következik, hogy ha bebizonyosult volna – ami azony bizonyítékok értékelése szerint, melyek a Bíróság rendelkezésére álltak, nem történt meg – hogy a tározó ténylegesen „komoly veszélyt“ alakított volna ki a térség környezetére, olyan következtetésre jutottak, hogy abban az időben, mikor Magyarország megszakította, majd leállította a tározóval összefüggő munkálatokat, a veszély nem volt „közvetlen“.</p> <p> Ami <b>a Budapest részére történő ivóvízszállítást illeti</b>, mely ezzel befolyásolva lett volna, a veszély komolyabbnak és sürgetőbbnek tűnt volna a nagymarosi vízlépcső alatti meder-fenék süllyedése miatt. Azonban a Bíróság rámutathatott volna arra, hogy a Duna meder Szentendre közelében még 1980 előtt építőanyag (sóder) kotrás miatt mélyítve volt, és hogy a folyó ebben az időszakban elérte az 1977-es Szerződésben követelt mélységet. A veszély, melyre Magyarország hivatkozott, nagymértékben már néhány éve mutatkozott, és 1989-ben nem jelentett olyan veszélyt, mely csak a terv következtében keletkezett volna. A Bíróság ezen kívül hangsúlyozta, hogy annak feltételezése mellet, hogy Magyarország állítja, hogy a vízlépcső építése és üzemeltetése komoly veszélyt teremtett volna, Magyarországnak más intézkedések is rendelkezésére álltak, mint a munkálatok megszakítása és leállítása, melyekkel reagálhatott volna erre a helyzetre. Szükség esetén például, a gát alatt, rendszeresen sódert szórhatott volna a folyó folyásirányába. Szükség esetén, szintén szállíthatott volna ivóvizet Budapestre a folyó vizének megfelelő átalakítása után. Mindkét fél kifejezetten elismerte, hogy ez a lehetőség nyitva maradt, még ha a folyó vizének átalakítása, ugyanúgy, mint egyéb előrelátott intézkedések költségesebbek lettek volna is. Aláhúzzuk, hogy abban az időszakban az 1977-es Szerződés szerint, a Magyar Fél egy dunai víz átalakító üzemet épített fel Budapest felett.</p> <p>Fontos az a megállapítás, hogy <b><u>a csúcs üzemeltetés végleges szabályai nem voltak megállapítva,</u></b> és hogy <b><u>a nagymarosi vízlépcső üzembe helyezésével kapcsolatos valamennyi veszély szorosan összefügg azzal a tartománnyal, melyben a vízlépcsőrendszer üzemeltetve lett volna és üzemeltetés módozataival.</u></b></p> <p>Csúcs üzemmód nélkül, vagy bizonyos mértékű csúcsüzemeltetés mellet, a Nemzetközi Bíróság Ítélete szerint, a nagymarosi vízlépcső üzembe helyezésével kapcsolatos veszélyek nem léteznek.</p> <p><b>Azon érvek, melyeket a Nemzetközi Bíróság előtt felhozott a Magyar Fél, melyek a Magyar Felet feljogosították volna érvelni azzal, hogy Nagymarost nem építi fel, a valóságban nem léteznek. A Bíróság leírja, hogy „nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt, hogy a Nagymaros nemcsak hogy nem volt megépítve, de nem létezik indok sem a felépítésére, mivel mindkét fél ténylegesen kizárta a csúcs üzemmód üzemeltetését“. A nagymarosi vízlépcső szükségessége szempontjából, a bősi vízlépcső csúcs üzemmód üzemeltetéséhez, a Bíróság véleménye indokolt. </b>Csehszlovákia kijelentette (Nemzetközi Bíróság 138 pontja), hogy<b> készen állt mérlegelni a csúcs üzemmód üzemeltetés esetleges korlátozását, vagy teljes kizárását.</b> Az utóbbi említett esetben a nagymarosi vízlépcső felépítése csúcs üzemmód üzemeltetés szempontjából feleslegessé vált volna! A két Fél elismerte, hogy további tárgyalás tárgyát magában az 1977-es Szerződésben kifejezett rendelkezések képezhetik. <b>Ezzel azonban az 1977-es Szerződés többi céljai nem szűntek meg, sem a nagymarosi vízlépcső energia termelése, sem a többi pozitív haszon. Ez a környezetre is érvényes. A feljebb említett 1977-es Szerződés céljainak listájából részben az 1b pont szűnne meg - a csúcs energia termelése, melyhez a Szlovák Fél kijelenti (összhangban a Nemzetközi Bíróság 138 pontjával), hogy készen áll mérlegelni a csúcs üzemmód üzemeltetés esetleges korlátozását, sőt teljes kizárását is, ha közös monitoringgal rámutatunk az ökológiai veszélyekre.</b></p> <p><b>Az előterjesztett anyagban a Magyar Fél nem győzte meg </b>a szlovák szakértőket, hogy<b> <u>a nagymarosi vízlépcső ne legyen felépítve ökológiai</u> </b>(de a Duna medrét és partjait erősíteni kell), <b>vagy más szempontból, például <u>árvízvédelmi szempontból</u></b> (körülményeket az árhullám jobb levezetésére nem kialakítani), <b><u>hajózási szempontból</u></b> (hogy csökkenteni kell a tervvel előirányzott út minőségét)<b>, gazdasági szempontból </b>(Nagymaroson nem gyártani energiát és fizetni a hajóút kiépítését és fenntartását), stb. Ellenkezőleg, valamennyi anyag arra vall, hogy <b>valamennyi említett szempontból a legelőnyösebb megoldás a nagymarosi, vagy egy másik, az 1977-es Szerződés céljait teljesítő, alsó vízlépcső</b>. Az előterjesztett megoldás, a Dunacsúny-Budapest közötti Duna szakasz rendezésének hosszú távú koncepciója, nem oldja meg az árvízhozamok biztonságos levezetését, ökológiailag hosszútávon vízszint csökkenést jelent, sőt, majdnem minden 4 kilométerenként valóban páncélozott meder biztosan nem felel meg a Duna ökológiai elképzelésének, és nem is teljesíti a megállapodott hajózási feltételeket. Ezen kívül, 50 év után ismét elkezdődhet egy új hosszú távú folyamrendezési koncepció.</p> <p><b> </b>A tanulmány feldolgozói <b>ökológiai szempontból</b> meghatározták [3-C-II-1.4.2-1], hogy a természeti környezet és a folyamszakasz ökológiai területi értékei <b>központosítva lesznek a mellékágak és szigetek térségébe (és nem a Duna medrébe)</b>, aminek, véleményünk szerint, nem azt kell jelentenie, hogy ilyen értékek nem találhatók egyenesen a Duna folyamában, és hogy ökológiai szempontból a Duna folyamával nem kell törődni. Nem érthetünk egyet azzal, hogy „<b>összhangban a Megbíző elvárásaival“ ezen a szakaszon a Duna meder nem lesz visszaállítva ökológiai elvek szerint</b>. Ezután ahhoz a véleményhez hajlunk, hogy <b><u>a természeti környezet és a Duna megvédésének céljai, ökológiai szempontból sokkal jobban, olcsóbban és gyorsabban elérhetőek az 1977-es hatályos Szerződésben említett módszerrel, mint a Magyar Fél által előterjesztett javaslattal.</u></b></p> <p> </p> <p><b>III.1. A Szlovák Fél javaslata</b></p> <p><b>Ezért a Szlovák Fél <u>kormányküldöttségi szinten</u> kíván a Magyar Féllel tárgyalni a Nagymarosi vízlépcső 1977-es Szerződés szerinti felépítéséről, ezt követően tárgyalni a csúcs üzemeltetés mértékéről, amely egyetlen meg nem oldott kérdésnek tűnik, az 1977-es Szerződés szerint is, a nagymarosi vízlépcső ökológiai megítélésének szempontjából.</b></p> <p>Ilyen tárgyalás a Magyar Féllel azért is indokolt, mert a Magyar Fél felcserélte a <b>csúcs energia</b> fogalom tartalmát, melyet a 2 sz. mellékletében (A magyar javaslat közgazdasági vonatkozásai) úgy határoz meg, <b>mint csúcs időszakban termelt energia [2-3.1.2-3]</b>, amely átfolyós szcenáriumok esetében a termelt energiából körülbelül 30 százalékot képez (7/24 @ 29 %). Ez akkor a magyar kormányküldöttség szerint azt jelenti, hogy <b>Nagymaroson is átfolyó üzemmód mellet lehetséges kb. 30 % csúcs energiát termelni</b>. Ha felhasználjuk a villamos energia árát [2-2.1.4-1] 5,27 Ft/kWh csúcson kívüli időszakban, és 10,54 Ft/kWh csúcs időszakban, akkor a nagymarosi és természetesen a bősi vízlépcsőn a termelt végeredményes napi energia értéke is magasabb, és mindez átfolyó üzemmód üzemeltetés mellett. A Magyar Fél egyben megemlíti [2-2.1.4-1], hogy <b>a jövőben megszűnik az egységes csúcs időszak, és a mai kettes rendszer helyett rövidebbek, kereslet által kialakított új csúcs időszakok jönnek létre, és egyáltalán nem egyforma árral. Ebben az esetben a bősi erőmű funkciója Nagymarossal együtt, tekintettel a turbinák rövid felfutó idejére és szabályozhatosságára, segíthet az energetikai állapotok megoldásánál, összhangban a vízhozam megállapodott, és csúcs üzem ökológiailag tesztelt végleges szabályaival és ennek az üzemeltetésnek többi módozatával is.</b></p> <p> </p> <p><b>III.2. A Szlovák Fél javaslatának megindokolása</b></p> <p> <b>Az egész magyar anyagban a Szlovák szakértők nem találtak egyetlen indoklást, sem vízügyi, sem hajózási, sem ökológiai szempontból, mely szerint a Bős-Nagymarosi vízlépcsőrendszer nagymarosi vízlépcsője ne legyen felépítve. </b>Ellenkezőleg, az 1977-es Szerződés valamennyi célja, mindenekelőtt az árvíz elleni védelem, de a természeti környezet védelme is, a hajózás biztosítása, a mellékágak összekötése, az infrastruktúra fejlesztése, a tiszta energia termelése, és végül a költségek is támogatják a nagymarosi, vagy egy másik alsó vízlépcső felépítésének gondolatát, mely nemcsak az 1977-es Szerződés céljait teljesíti, de mai szempontból mindkét ország gazdasági szükségleteit is. Úgy tűnik, hogy <b>a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése után, egyetlen nyitott kérdés a csúcs üzem mértéke</b>, melyre a Magyar Fél az előterjesztett anyagban ma más szempontból tekint, <b>ami nem lehet akadálya a nagymarosi vízlépcsőről szóló tárgyalásnak</b>.</p> <p> A Szlovák Fél ezért javasol tárgyalni a Magyar Féllel a nagymarosi vízlépcső 1977-es Szerződés szerinti felépítéséről, majd tárgyalni a csúcs üzemeltetés mértékéről. Az ilyen álláspont korrekt, mert mindkét félnek megengedi kifejezni álláspontjait és érveit, és majd legalább egy lépéssel megközelíteni a közös döntést.</p> <p> </p> <b> III.3. A nagymarosi vízlépcső felépítésének hasznai</b> <p> A nagymarosi, vagy más hasonló alsó vízlépcső felépítése az 1977-es Szerződés következő céljait teljesítené, és néhány további hasznot vonna maga után, ahogy azt a III. rész tartalmazza.</p> <p> Abban az esetben, ha el lesz érve egy nagymarosi vízlépcső felépítési lehetőségéről szóló megállapodás, a munkálatokra egy új ütemtervet kell kidolgozni és a Közös Egyezményes Tervbe bele kell illeszteni, belefoglalva egy EIA tanulmány kidolgozását.</p> <p> A nagymarosi vízlépcső felépítésének megvitatásában <b>a Magyar Félnek meg kellene állapítani, hogy milyen feltételek mellet hajlandó ezt a vízlépcsőt felépíteni.</b> <b>Ha ilyen feltételek nem léteznek, a Szlovák Fél érvei ellenére, akkor ennek minden következtetést a Magyar Félnek viselnie kellene. Az ilyen változatról és keletkezett következményekről is szükséges tárgyalni.</b></p> <p> </p> <p>Bratislava, 2001, június 5.</p> <p> </p> <p> </p> </div> </body> </html>