Az 2001. június 5-i Jegyzőkönyv
sz. melléklete
Mindenekelőtt engedjék megköszönni Önöknek, hogy eltetszett fogadni a meghívásomat, és hogy újra Pozsonyban köszönthetem Önöket.
A közös tárgyalásaink mai állapotát az Ítélet kihirdetése után kezdett tárgyalások előzték meg. A törekvés, és a szlovák és magyar küldöttségek által közösen elkészített anyagok, valamint a szakcsoportok eredményei 1998. február 27-én vezettek a Szlovák Köztársaság kormánya és a Magyar Köztársaság kormánya közötti, a „Bős-Nagymarosi Vízlépcső vita Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i ítéletének megvalósítása alapelveiről” szóló Keretmegállapodás-tervezet parafálásához. Ezt a Szlovák Köztársaság kormánya jóváhagyta és az aláírásához készséget fejezett ki. A Magyar Köztársaság jelenlegi kormánya az előterjesztett tervezetett, nem fogadta el.
A kormányküldöttségeink utolsó közös találkozásától Budapesten 1999. májusában csak a küldöttség vezetői találkoztak, terjedelmes anyagokat cseréltek ki, melyek bemutatják a magyar és a szlovák szakértők véleményét a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőt illetően. Azóta a Szlovák Köztársaság kormányküldöttsége nagy érdeklődéssel megismerkedett az 1999. december 9-én átadott Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatala - Dunai kormánybiztos Irodájának „Duna hatáselemzési feladatok” című, Hágai Nemzetközi Bíróság ítéletének végrehajtásával kapcsolatos, 1999. novemberi, anyagával. A szlovák szakértők által nagyon részletes áttanulmányozása és felelős megítélése után, 2000. decemberében előterjesztettük az „Álláspontunkat a Magyar Fél javaslatához a Nemzetközi Bíróság (NB) 1997. szeptember 25-i ítéletének végrehajtására” a BNV ügyében. Ebben az álláspontunkban főleg az érdemleges szakmai észrevételeinket és megjegyzéseinket fejeztük ki. Következőképpen, 2001. április 2-án kaptunk Önöktől egy „Megállapodás tervezetet ... a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i ítéletének érvényre juttatásáról (to give the effect)”, olyan biztosítással, hogy a Magyar Fél is nagyon figyelmesen áttanulmányozta az álláspontunkat.
Valamennyi anyagot közösen egymás után meg kellene vitatni, és kormányküldöttségi szinten megítélni. Meg kellene határozni, hogy miben értünk egyet, és miben vannak még különbségek. Közösen meg kellene határozni azon feladatokat, melyeket szakértői szinten még meg kell oldani, ki kellene nevezni közös szakértői csoportokat, és azokat meg kellene bízni ezekkel a feladatokkal. Nos, és végül közös végleges álláspontokat kellene elfogadni.
Ez a hozzáállásunk abból indul ki, hogy a NB Ítélete (155. sz. bekezdése, 2(B) pontja) szerint a mostani helyzet fényében jóhiszeműen kell tárgyalnunk, és az 1977. szeptember 16-i Szerződés céljainak elérése érdekében minden szükséges intézkedést el kell fogadnunk. A Szerződés céljai elérésére szükséges intézkedéseknek, véleményünk szerint, dominánsan műszaki-szakmai jellege van (amely természetesen belefoglalja az ökológia terjedelmét is), és nem politikai vagy jogi. Az egyeztetett intézkedések természetesen meg lesznek fogalmazva jogi dokumentumban, mely alá van rendelve politikai szervek jóváhagyásának (azaz először kormányok, majd az 1977-es Szerződés módosítása esetében, az Országgyűlések által való jóváhagyásának, és mindkét ország köztársasági elnökével való ratifikálásának.)
Mielőtt előterjesztem a javaslatot a szakcsoportok és a kormányküldöttségek tárgyalásainak további haladására, összefoglalom az eddigi tárgyalásaink és kölcsönösen átadott szakanyagok tartalmát és eredményeit.
A létező anyagok alapján meg lehet állapítani, hogy néhány aspektusra egyforma véleményünk van, számosra a véleményünk alapjában véve hasonló, és néhányban eltérünk egymástól.
Példaként megemlítem, hogy mind a két Félnek azonos véleménye van arra, hogy a régi Duna medret úgy kell elrendezni, hogy levezesse az árvízhozamot, és ne veszélyeztesse árvízzel a szomszédos területet. Biztosan megegyezünk abban, hogy Dunacsúny alatt össze kell kötni az ágrendszereket a Duna mederrel, hogy a Duna medrét lehetséges kihasználni a kis-, sport-, és esetlegesen műszaki és póthajózásra. Az a véleményünk, hogy a dunacsúnyi vízlépcsőtől Dunakiliti-ig terjedő területet ki lehet használni kulturális és sport célokra, és hozzáadom, hogy legjobb lenne, ha közösen tennénk. Nyilvánvalóan azonos véleményünk van arra is, hogy ökológiai szempontból a területet nemcsak védeni kell, de főleg a hullámtéri dunai ágakban elég vizet kell biztosítani. Ezen a területen már jó közös tapasztalatunk is van, nemcsak a természeti környezet közös megfigyeléséből, de a vízgazdálkodási rendezések és a vízjárás természeti környezetre való kihatásából is, melyeket az 1995. évi Megállapodás szerint közösen valósítunk és figyelünk meg. A szlovák oldalon tapasztalatunk van a szimulált elöntések pozitív hatásával, a magyar oldalon pedig a Dunakilitinél megvalósított fenékgáttal, az ágrendszer Dunával való közvetlen összekötésének hatásával, és ennek az összekötésnek a felszín alatti vizekre, növényzetre és élőlényekre következtettet biztosan pozitív hatásával. A Mosoni Duna ág állandó vízpótlása jó minőségű dunai vízzel is biztosan felbecsülhetetlen haszon. A Magyar Félnek tapasztalatai vannak a víz végigvezetésével is az ágrendszer és a Szigetköz területén, melynek bevezetése a Mosoni Duna ágba és a Dunakiliti gát feletti ágrendszerbe az 1977-es Szerződés és 1995. évi Megállapodás értelmében történik. Azzal a véleménnyel rendelkezem, hogy a természeti környezet megfigyelésének eredményei, beleértve az 1995. évi Megállapodás értelmében megvalósított közös megfigyelést, ebben a térségben már elégségesen kimutathatóak ahhoz, hogy további lépest valósítsunk meg, például további két-három fenékgát felépítésével, úgy hogy létrejöjjön a szlovák oldalon is az ágak Dunával való közvetlen összekötése. Ezzel természetesen magyar oldalon is keletkeznek további összeköttetések, és meg lesz teremtve a hullámtér elöntésének lehetősége, hasonlóan, mint a szlovák oldalon. Ilyen lépés nem lenne költséges, gyorsan megvalósítható lenne, és segítene teljesíteni néhány további közös célt is. Ezen fenékgátak természeti környezetre gyakorolt hatás megfigyeléséből szerzett tapasztalatok után, meg lehetne fontolni egyéb, a Magyar Fél által tanulmányban javasolt beavatkozásokat. Azon véleménnyel rendelkezem, hogy ebben a Duna részben megállapodhatunk, sőt meg kell állapodnunk, és el kell érnünk reális és látható sikert a természeti környezet védelmében és alakításában, mert céljaink azonosak, vagy nagyon hasonlók. Az ilyen siker közös szakmai alapanyagai és feltételei már léteznek.
Más, nyilvánvalóan nehezebb kérdés a Szap alatti Duna szakasz. A Magyar Fél által előterjesztett anyagok, főleg a Magyar Fél javaslata megerősített hajóút kiépítésére, a Közös Egyezményes Terv által tervezettnél rosszabb hajózási feltételek mellet, nem győzték meg a szlovák szakértőket arról, hogy a Magyar Fél javaslata a megerősített meder kialakítására ökológiailag és árvízvédelmi szempontból elfogadhatóbb, és hogy a legjobb. Biztosan nem jobb, mint az 1977-es Szerződésben megállapodott megoldás, illetve az 1998. február 27-én parafált Keretmegállapodásban mérlegelt alternatív megoldás. Ráadásul, a Magyar Fél által számszerűsített beruházási költségek az ilyen rendezésre és tartós meder karbantartására olyan magasak, hogy közgazdasági szempontból teljesen egyértelműen előnyösebb a nagymarosi vízlépcső felépítése. A nagymarosi vízlépcső üzemeltetéséről, és a bősi csúcsrajáratásról az 1977-es Szerződés értelmében lehet diszkutáni, és kellő határozatot lehet elfogadni. A magyar anyagból megértettük, hogy bizonyos, a bősi vízlépcső turbináinak be- és kikapcsolása által okozott vízszintingadozás megfelelő életfeltételeket teremtett értékes és ritka élőlényfajták részére. Az a véleményünk, hogy nagymarosi vízlépcső üzemeltetésével a dunai legkisebb vízhozamok mellet is optimális hajóutat lehet teremteni. A mellékágak mélyítésük és kotrásuk segítségével áramlóvá tevésére tett magyar javaslat a szlovák szakértők szerint ökológiai szempontból nem előnyösebb, mint ezek áramlóvá tevése a Duna meder vízszintjének megemelése segítségével.
Fontos kérdés ezen a szakaszon az árvízvédelem is, mert éppen ez a szakasz 1965-ben árvizet szenvedett. Szeretném megismételni Önöknek, hogy a Szlovák Fél az árvízvédelmet elsőrendűnek tartja. Bízom abban, hogy az árvizekkel kapcsolatos tapasztalataik után Magyarországon, az árvízvédelem elsőrendűségéről nem kell Önöket biztosítanom. Árvízvédelmi szempontból jelenleg a Dunacsúny alatti Duna szakaszt nem tartom egészen biztonságosnak, és ez érvényes Szigetközre is.
Tisztelt kormánybiztos úr, természetesen megértem, hogy az említett tények sokasága, és az Önök és a mi szakanyagainkban említett további kérdések részükre, de a mi részünkre is, nemcsak hogy vitásak, de a megoldásuk létfontosságú. Azon kérdések, melyeket közösen kell megoldani, az írásban átadott anyagokban vannak, és ezeket hozzácsatoljuk a mai tárgyalás jegyzőkönyvéhez is. Javaslom, hogy ezeket a kérdéseket a következő tárgyalásokon ne kerüljük el. Csak ezek megoldásával érunk el előrehaladást a Nemzetközi Bíróság Ítéletének megvalósítási javaslatának megfogalmazásában. Amennyiben ezt nem tesszük, törekvéseink csak a legszebb megállapodásról szóló fogalmazás gyakorlásává válnak. Rendületlenül hiszem, hogy az Önök részéről is műszakilag tiszta és helyes, szakmailag megalapozott, gazdaságilag igazságos, és ökológiailag egészséges és a jövőben tartós megállapodás eléréséről van szó. Ezért szeretném Önöknek javasolni: az első lépésben oldjuk meg az ügy szakmai oldalát, amely szilárd alapot teremt a megállapodásra, országaink számára. Küldöttségeink számára ezután öröm lesz a megállapodás előkészítése és előterjesztése kormányaink jóváhagyására.
Tisztelt kormánybiztos úr, a szakmai tárgyalásokra szükséges alapanyagok elő vannak készítve az Önök 1999. decemberi összetett anyagában, és a mi 2000. decemberi terjedelmes válaszunkban, valamint a korábbi tárgyalások anyagában. Engedjék meg, hogy javasoljam Önöknek a tárgyalások megkezdését arról, hogy mit kell szakmai kérdésekből megoldani ahhoz, hogy létrehozzuk a közös szakcsoportokat, és megbízzuk őket szakmai álláspontok kidolgozásával és előterjesztésével a kormányküldöttségeink tárgyalásaira.
Bízom benne, hogy a szaktárgyalások útja hosszú távú hasznot hoz mindkét ország gazdaságainak, bebiztosítja az árvízvédelmet, javítja a hajózási feltételeket, és haszonná válik a természeti környezet részére, kulturális és sport feltételeket teremt meg, kihasználja a vízi energiát és teljesíti a Nemzetközi Bíróság Ítéletét. Ezzel pontot teszünk az országaink közötti felesleges vita után. Biztosítom Önöket arról, hogy a küldöttségünk minden lehető módon törekedni fog e célok elérésére. Ha megállapodunk szakmai kérdésekben, amelyekben szükség esetén harmadik oldal szakemberei is adhatnak tanácsot, megállapodunk a megállapodás javaslatában is. Más utat nem látunk.
Befejezésül szeretném ajánlani, az Önök javaslatára reagálva, a következő szakcsoportok létrehozását:
vízgazdálkodási, hajózási és ökológiai
energetikai és közgazdasági
jogi
A csoportok sorrendje olyan, amilyenben a szakértőknek kellene az eredményeket átadni a csoportok között. Tehát, előbb meg lesznek beszélve a vízgazdálkodási és a hajózási kérdések, és meg lesznek ítélve ökológiai szempontból, azután az eredmény energetikai és közgazdasági csoportban lesz értékelve, és továbbítva a jogi csoportba. A jogi csoport ezen alapanyagok alapján megfogalmazza a következtetéseket és javaslatokat tesz a Nemzetközi Bíróság Ítélete megvalósításáról szóló kormányközi megállapodásra, és e következtetéseknek a Közös Egyezményes Tervbe és az 1977-es Szerződésbe való bedolgozására.
Tisztelt küldöttség vezető úr, tisztelt küldöttség tagjai, köszönöm figyelmüket, és engedjék meg átadni Önöknek véleményünket a régi Duna meder rendezéséről a bősi vízlépcső szakaszán, indoklásunkat, hogy miért tartjuk a nagymarosi vízlépcső felépítését a Szap-Budapest közötti Duna szakasz legjobb megoldásának. Egyúttal átadjuk a szaktárgyalások tartalmára irányuló javaslatainkat.
Bratislava, 2001. június 5.
Dominik Kocinger
Szlovák Köztársaság
kormányküldöttség vezetője